Tudom, még nem aktuális, de álmomban a régi otthoni kertben voltam és teli tüdőből ezt énekeltem:
Elment a vándor
elvitte zsákjában a nyár minden ízét
erdők lombját és a rét tarka színét
mindent eltakar az ősz
s mi várunk bűvös kábulatban
Elment a vándor
útján a fecskék darvak mind elkísérték
elment messze, hol a fű zöld s az ég kék
hol nem tudják mi a hó
a nyár forró és mozdulatlan
Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél
a vándor s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a dér
s újra visszatérnek a lángok a fények
szívünkbe új remények mind visszatérnek
régen elfelejtett emlékek égnek
ha a tavasz közelít
Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél
a vándor s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a dér
s újra visszatérnek a lángok a fények
szívünkbe új remények mind visszatérnek
régen elfelejtett emlékek égnek
ha a tavasz közelít
Jöjj vissza vándor
Hozd vissza szívünkbe a nyár édes ízét
Erdők lombját és a rét tarka színét
Hozd el szívünkbe a nyár melegét