kari 2010

Szenteste Bogi mintegykvázi kijelentette, hogy akkor ők valamikor eljönnek hozzánk. Beni kontrázott, hogy ő is. Mondtam: oké. Szóval így esett, hogy tegnap rendelésre kókuszosperecet sütögettem, és délután megérkeztek, még feljött Sosó is és társasoztunk meg röhögtünk. Jó volt. Szerintem. Úgy láttam jól érezték magukat, még Gyuri is, tetszett neki az aranyásó, meg talán a milenneha is. Azt is szeretem, amikor úgy megdicsérnek ezt-azt a lakásban...
Amúgy a karácsonyi menetrend olyan volt, mint tavaly: 24-én először Óbudán, aztán suzukival ki, kicsit lent Máté szüleivel, aztán kettecskén. 25-én kocsival vissza, aztán én nagyszüleimhez, ahol mondjuk most elég kevesen voltunk, mert a család egy része vidéken, másik meg lábadozott. 26-án meg Máté nagymamájánál unokatesókkal, ahol 2 járó gyerek van már, de nem igazán interaktáltak velünk.
Hát így. Ma meg hamburgerezés, szóval mindjárt megyünk bevásárolni sógorral, akit nemrég ébresztettem fel. Máté meg dolgozik kicsit:(

ER

Már csak két nap kell bemenni az isibe, de tanítás nem lesz, csak szánkózás meg karácsonyozás. Jobb is. Ez a hét...Katasztrófa, lelkifröccsök ideiglenes eredménnyel, stb.
Tegnap-ma végre nekiláttam vásárolgatni kari ügyben. Végülis lettek ötletek is, de a beszerzés még nincs kész. Tegnap plázában lődörögtem, és elég hullán értem haza. Aztán mégis egész jól sikerült életem első krumplilevese. Ma viszonylag célirányosan indultam neki, így volt időm régihaza menni, bár senki nem volt otthon. Igen nagy mennyiségű mindent halmoztam már fel rövidke életem során, és a lakáskánk befogadóképessége véges, szóval mindig van valami, ami onnan kell, mert nem hoztam el, mert nem gondoltam, hogy kelleni fogy, vagy mittomén. Na ezért mentem, aztán hamár ott voltam, kicsit tettem-vettem-mosogattam. Mamikám azt írta üziben, hogy angyalka vagyok. Pedig nem is. Az angyalok nem kiabálnak a gyerekekkel, még akkor se ha, elképesztően szemtelenek.
S hétvégére még van egy csomó ötlet kreatívkodásra, na meg mozizást is terveztünk vásárlással kiegészítve, és most igazán nem látom reménytelennek, hogy meglesz mindenkinek minden időben.:)
Másik jó hír, hogy ma nem indultam el hazafele a szép kis piros bolti bevásárlókosárral. Bezzeg tegnap...
Hazafele az a vicces dolog jutott eszembe, hogy ilyen hidegben nekem is kéne melegített párásított oxigén... Kicsit az agyamra ment, hogy esténként sorozat nézünk? Innen a cím...

rádiós

Bobby Hebb radio a Last fm-en jó.
Hopp, kicsit csokis a laptopom...
Mi van még? Szakmai válság...újra, de nem utoljára gondolom. Az van, hogy nem tudok fegyelmezni, na de ez nem újdonság persze. Viszont ma egész jó órát tartottam a gyűrthegységekről, pedig ez a téma nem a szívem csücske. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem kéne közbe fegyelmezéssel foglalkozni. Annyi energiámat emészti fel...ráadásul viszonylag eredménytelenül.
Moha bácsit olvasok fel, eléggé beletrafálós történeteket választok, de persze pont ahhoz nem jut el, akinek úgymond tanulnia kéne belőle. S közben Mátéval felidézzük néha gyerekkorunk pillanatait, és rájövünk, hogy mi se voltunk épp mintagyerekek. De azért az mégis más volt. Én pl. egyszerűen nem bírtam hazudni egy tanárnak, másnak sem ahogy emlékszem. (Persze biztos volt akkoriban is olyan, akinek ez nem okoz gondot.) Engem ha rajtakaptak valamin, amin nem kellett volna, akkor csak a padlót bámultam és szólni se mertem. Mondjuk lehet, hogy a bátorság hiánya okozta ezt és nem feltétlen a tisztelet az illető iránt... Na ilyenek. Mindenesetre most lesz időm merengeni ezen, mert holnap nem kell bemennem, szóval lett egy hosszabb hétvégém. Azért ne utáljatok nagyon...

Moha bácsi meséi

"- Miért eke a hóeke? Szántja a havat?
Nevettem: - Csacsi vagy, miért szántaná? Mit lehetne vetni a hóba?
Nevetett ő is: - Te vagy csacsi! Hát hóvirágot!"