dilemma

Nem is hinnétek, milyen nehéz ovisoknak valami kézműves dolgot kitalálni. Legyen különleges, amit az oviban nem csinálnak. Legyen tavaszi, de legyen olyan, ami fiúknak is való. Legyen könnyen elkészíthető, de azért csináljanak is valamit. Na ezek közül jó, ha 1-2 teljesül:( De csakazértis inkább kézműveskedek, minthogy megint "csak" ügyeljek. Különben van még 3 hét addig, de az ötletet már hétfőre ki kell találni. Már két napja emiatt lógok a neten, nem sok eredménnyel. Namindegy.

bergman

"Na, mostmár kimehet Anna. Sajnos magáról meg a problémáiról most nem tudunk beszélni, pedig én szerettem volna. Nézze, fel is írtam a noteszomba: Megbeszélni Annával a problémáit, mindjárt holnap reggel. De ez most elmarad. Nagy energiafölösleg kell ahhoz, hogy az ember mások problémáival tudjon foglalkozni. Bennem általában megvan ez az energia, csak ma reggel nincs. Na akkor menjen, Anna, siessen."

/Ingmar Bergman - Lelki ügy/

Különben sejtettem valamit, de mégse tudtam pontosan, hogy Bergman ennyire depis. Még jó, hogy ezek a sztorik annyira életszerűtlenek - az én életemtől legalábbis távol állnak -, hogy nem ráznak meg különösebben.

itthonlevés

Kaptam kölcsön Ingmar Bergman könyvet Saciéktól. Megvan a szívek szállodája 3. és 4. évad. Most így elvolnék egy darabig. Mondjuk ha a hó véletlen elzárna néhány napra a külvilágtól...

anyatigris félék

A hócsata az iskolában nem is olyan felhőtlen dolog. Sőt, meglehetősen rizikós. Elmondod a "szabályokat", hogy fejre nem dobunk, meg nem egy jégtömböt, csak egy maroknyi hógolyót. De ezek sajnos nem tudnak, vagy nem is akarnak célozni. Lényeg, hogy persze csomó sérülés/sértődés majd ennek megtorlása történik. És akkor másik néni leizéli az én kis gyermekemet, hogy mért nyomott havat a másik (ő gyermeke) arcába, mikor őt épp csak súrolta annak a dobása. De ha nem is súrolta, hanem telibe ment. Persze akkor sem ez a megoldás. Mindkettő kis szelíd gyerkőc, de én az enyimét akkor is úúúgy sajnáltam. Még jó, hogy mi nénik nem kapunk össze. :)

Valami olyasmiről akartam írni, hogy...

Múltkor egy kolléganőm eljött koncertünkre. Hiányolta a szaxit, de ezen kívül annyit fűzött csak hozzá, hogy mennyire más voltam a színpadon (nahát, képzeljétek, a suliban nem szoktam - annyit - énekelgetni) meg, hogy mennyire jó, hogy van nekem ilyen. Mármint ilyen hobbiféle egyéb elfoglaltság. Jó ezt eddig is tudtam. De bakker tényleg. Ez nekem fontos. Meg kell. Kb. mint a levegő. Fura, hogy valaki erről arra következtet, hogy exhibicionista vagyok. Nem hinném. Vagy lehet, hogy tényleg magamutogató vagyok, csak nem veszem észre? Mert sokkal inkább szégyenlősnek tartom magam. Hm.

ufó

A hétvégén kissé lefáradtam. Miután ugye a hetet ellébecoltam síszünet okán, a hétvégére összesűrűsödtek a dolgok. Péntek este gyerekeket őriztem, egyre értem haza, aztán korán kelés, go to kosárfonás. Aztán este megint gyerekek, és másnap megint kosár, aminek már nagyon-nagyon vártam a végét, részben a fáradtság, részben bizonyos hiányérzet miatt. Végül ráhúztam még majd' egy órát, de kész lett a kosár - ezúttal ovális aljú - bár a fülét nem én csináltam meg. Majd legközelebb.

Itthon tudtunk szunyókálni egy fél órát, aztán még mise is...ismét "remekül" vezettem...Aztán kis kaja, film, tesómék hazajöttek és kezdem úgy érezni, hogy baromira fogom unni, ha valahányszor itt vannak, az esküvőről lesz szó. De azért hátha nem csak arról, léci...

Mára úgy-ahogy sikerült kialudni magam, de azért jó lenne ma még nem dolgozni.

Különben kosárfonás...Azt hiszem megyeget, csak ne lenne olyan messze, meg néha fáraszt az ottani csacsogás.

Viszont. Vettünk fülest, szóval a majdnem másfél óra utazás alatt legalább hallom, amit hallgatok, és más hülyeségét meg kevésbé. És ez jó. Meg már nemcsak boszinak nézek ki a köteg vesszővel hazafele, hanem kicsit ufónak is. :)

vh

Hm. Top 10 love songs...
Még gondolkozom rajta, de szerintem ez benne lesz.

elkészült

Tegnap megbizonyosodtunk róla, hogy a nagy puzzlenak minden darabja megvan. 3 hónap "munkám" van benne. Hogy eztán mi lesz vele, azt nem tudom.

Ma kell kicsit dolgozni mennem, és jé, nincs kedvem hozzá, de mindegy, legalább csinálok valamit.

Hétfői beugró amúgy jó volt, s bár Novákot annyira nem bírom, egész jó arc volt ő is.

sütippek

Csak még a hétvégi konyhai alkotásaimról akartam (dicsekedni) írni. Ugye sütöttem pénteken islert, amire tényleg büszke vagyok, annak ellenére, hogy eléggé más ízű lett, mint a bolti. Kedvesnek kicsit túl ízes, tényleg picit kevesebb fahéj kell bele. És a csokimáz száradási ideje kb. egy nap.

A másik a túrós-gyümis torta Zsuzsa néninek. Oké, a piskóta bolti volt. De a túrókrém szerintem tök jó lett, hála Mami súgásának: gyümölcsjoghurtot kell keverni bele. Legközelebb a torta nélküli túrókrémet is így készítem:)

Hm. Kicsit szeretek enni? Nem, nem kicsit.

És végül kaptok képet is, mert csak. Nem ez nem ennivaló, habár cuki;)

munkában:)

Éppen gyerekvigyázok:) Najó, persze már alszanak, mert holnap suli. Egyeseknek. Ketteseknek (pl. én) síszünet. Viszont nem holnap nézünk várost, hanem egy másik napon, holnap csak este Beugró. Azért én bírom, hogy itthon van ez a srác, mégha örülök is, hogy világot lát, meg ilyenek. De komolyan egész más tudni, hogy ha nincs is itt mellettem, de legalább nem a levegőben repked, vagy mittomén. Hiába no, asszem a féltésbe mindenki belejön...

Jó túlleni a mintkiderültnemisannyira meglepi partin. Mer ugye én nem nagyon tudok titkolózni, mégkevésbé szervezni, bár szerencsére nem is kellett túl sokat. Nem mellesleg meg asszem jól is sikerült az összeröfi.

Az álcaséta is jó volt amúgy, csak nem igazán tudtam odafigyelni, meg különben is remélem, hogy találkozunk még ezzel a Sári leányzóval, mert szimpike.

Szóval holnaptól egy hét szünet, ami szerintem hamar el fog telni, szimplán háztartási munkálatokkal, főzőcskézéssel. Aztán mikor kérdezik a kolléganők, hogy mit csináltam a szünetben, mondhatom, hogy semmit, de az olyan ciki. Bár nem tudom miért is. Azért mert efektíve nem rohangászok, mint pók a falon, még tölthetem hasznosan a napjaimat, nem? Majd meglátjuk.

pár dolog

Tegnap fél8ig valék a suliban ügyeletet tartani a szülői értekezlet alatt. Érthetetlen okokból mindig inkább a gyerekeket választom a felnőttek helyett:)

Ma lesz koncert. Csak dolgozni ne kéne előtte, bár ma nem lesz vészes, ha nem esik az eső. És hétvégén se nagyon kéne esnie...

Már csak egyet kell aludni, és hazajön Kedveske. És kaptam tőle levelet is:)

Meg last fm-ről is kaptam egy üzit, hogy nagyon jó zenéket hallgatok. Ezt köszi, talán majd válaszolok, ha rájövök, hogy kell:)

Egyik gyermekem szerepel egy reklámban. Mami csak annyit fűzött hozzá: Kerestek valakit azzal, hogy "bunkó gyereket kéne játszanod"?

elrepült

Kedves ma hajnalban lelépett Londonba. Végülis nem vele jöttem 5-kor, hanem még maradtam nála aludni. De elég vacak volt ám nélküle. Folyton azt álmodtam, hogy valamiért visszajön, meg hogy elfelejtem a két dolgot, amit kért (lekapcsolni a fűtést és elvinni a lekváros levelet). Aztán meg azt, hogy csörög az ébresztő, vagy hogy nem csörög pedig már rég kellett volna. Szóval mikor végül csörgött az megkönnyebbülés volt.

Éjjel különben hányt szegényke, kissé parázott a repüléstől úgy tűnik. Az egészhez egyáltalán semmi kedve nem volt, hiába bíztattam, hogy azért csak jó lesz valamely része. Erre már ki is derült, hogy a tanfolyam csak holnap kezdődik, szóval ma délután lesz idejük nézelődni...már amennyire a közlekedés engedi. Nade, majd úgyis írogat ő is remélhetőleg.

összefüggések, tanulságok

Van egy csomó minden. Volt nálunk 2 nap farsang, ami táncházastul, tanári táncostul túlélhető volt. Péntek délelőtt voltam Virágnál, énekelgettem neki kicsit, tetszett neki.
Este meg gyerekeknél felvigyáztam, tanítottam nekik pálutcai szerű golyózós játékot. És elkövettem egy nagy hibát: szalonnát vacsoráztam. Ilyet SOHA ne tegyetek! 11 és 1 között még tudtam ott aludni, de mikor egy után otthon próbálkoztam, 2,5 óráig nem sikerült:( Ennek további folyománya lehetett a tegnap esti fejfájás. Bár az attól is lehetett, hogy a héven olvastam, Pannóniatelep környékén is, ami ugye elég rázós.

Nagyapám visszaemlékezéseit olvasom amúgy, amit pár éve írt, vagyis akkor fejezte be, és néhány példányt csináltatott a családtagoknak. Marha jó. Elég sok adat, szám, rövidítés van benne. De nagyon fura, hogy nemrég láttam a Hart háborúját, erre meg itt olvasom, hogy hogyan boldogult Nagyapa 18-19 évesen a fogolytáborokban. Meg az "ismerkedős" részek is érdekesek.

Tegnap elkísértük Bogit az esküvőkiállításra. Uhh. Ez mekkora üzlet... És mennyien voltak... Találtunk végülis megfelelő ruhát, és nem is voltunk olyan sokáig. És Bogi utána még lelkesebb volt. Mellesleg tényleg gyönyörű volt abban a ruhában:) Jó túllenni rajta, többet nem megyek ilyenre, nem nekem való. Neki bejött, hogy körülötte sürögnek-forognak, engem zavarna asszem.