A hétvégén kissé lefáradtam. Miután ugye a hetet ellébecoltam síszünet okán, a hétvégére összesűrűsödtek a dolgok. Péntek este gyerekeket őriztem, egyre értem haza, aztán korán kelés, go to kosárfonás. Aztán este megint gyerekek, és másnap megint kosár, aminek már nagyon-nagyon vártam a végét, részben a fáradtság, részben bizonyos hiányérzet miatt. Végül ráhúztam még majd' egy órát, de kész lett a kosár - ezúttal ovális aljú - bár a fülét nem én csináltam meg. Majd legközelebb.
Itthon tudtunk szunyókálni egy fél órát, aztán még mise is...ismét "remekül" vezettem...Aztán kis kaja, film, tesómék hazajöttek és kezdem úgy érezni, hogy baromira fogom unni, ha valahányszor itt vannak, az esküvőről lesz szó. De azért hátha nem csak arról, léci...
Mára úgy-ahogy sikerült kialudni magam, de azért jó lenne ma még nem dolgozni.
Különben kosárfonás...Azt hiszem megyeget, csak ne lenne olyan messze, meg néha fáraszt az ottani csacsogás.
Viszont. Vettünk fülest, szóval a majdnem másfél óra utazás alatt legalább hallom, amit hallgatok, és más hülyeségét meg kevésbé. És ez jó. Meg már nemcsak boszinak nézek ki a köteg vesszővel hazafele, hanem kicsit ufónak is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése