változás

Ízi, majd választok másik fejlécképet is.

mesébe illő

Hihetetlen, ami velem történt. - S az érzésről eszembejutott az Amelie idevágó része, amikor Dominique Bredetau meséli a kocsmában, hogy a telefonfülkében megtalálta gyerekkori emlékeit. - Nos én tegnap Szentendrén bementem egy cipőboltba. Épp egy idős néni próbálgatott cipőket. A beszéde és a medálja miatt olyan furán ismerős volt, mintha ő lenne az a bizonyos kanadai rokon. Dehát ugye néni-néni. Úgy dobogott a szívem, ezt ki kell deríteni. Szóval megkérdeztem a fickót, aki vele volt, hogy honnan jöttek, mert olyan ismerős a néni. Erre ő aszondja, Kanadából, hangjában érezni a kételkedést. Mire én: akkor ő az Erzsi néni, én meg én vagyok. Aztán a néni is odakérdezett, hogy mivan, mivan? Well, kiderült, hogy tényleg ő az, öregapám tesójának a felesége. Jó ideje nem láttuk, nem is hallottunk róla, azt se tudtuk, él-e még. Aztán kiültünk valahova egy ginre, olyan jó volt az egész, ő is teljesen le volt döbbenve. Elsoroltam kivel mi van, hogy én meg most megyek férjhez. Még pár napot van Mo.-n, szóval rábeszéltem, hogy szombaton jöjjön föl, úgyhogy a polgári utánra is van program, remélem tényleg jön.
Hú, tisztára bizarr az egész, nem tudom átadni...

subidubi

Avagy Waka Waka. Dance, no football!:)

...

Bármilyen nap sodor,
bármilyen csönd felé,
csak Neked mondhatom el,
ha rámfigyelsz.
És éjjel nincs velem,
a megszokott félelem,
ha úgy alszom el,
hogy átölelsz.

/Charlie/

névadó

A mai nappal a zongorámat Doloresnek neveztem el. Najó, még meglátjuk, hallgat-e rá...

készülődés, jóbarát

Megvan a cipőm. Végre. Mert több 5letem már nem lett volna, hogy hol keressek. De ami mégjobb, hogy az itthoniaknak is tetszik. Ez egy pipa. A virágossal ma még nem tudtam beszélni, de keddre beszéltünk meg időpontot árajánlatkérésre. Jahogy ez is így működik. De még van idő. Étterem, torta okt. elején egyeztetendő. Szóval jól állunk. Ja, és második ruhapróbán is voltam, Bogi által támogatva. Frankó lesz:) Majdnem az összes meghívót kézbesítettük, mostmár csak a visszajelzéseknek köll érkezni. Na erről ennyit.
Ma taliztam Borcsi nénivel, aki sajnos már csak exkolléganő és kölcsönösen hiányzunk egymásnak, bár én nem látom olyan borúsan a helyzetet, mert csak tudunk majd találkozgatni, de aztán persze meglátjuk. Nagyon jó barát lett talán mindössze 2 év alatt, nem győzök hálálkodni érte. Viszont a szünet étteremben a somlói nem annyira finom... vagy csak mára nem volt jó választás.
Vőlegényke épp a tulipánok földjén, s csak kedden jön haza, én meg abban bízom, hogy a hétvégét hasznosan töltöm, és jobban készülök az óráimra, mert az eddigiekre nem lehetek túl büszke. Őszintén: némelyiket szinte én is untam...:( De azért nem adom fel.

szép az élet

Ma. A volánbuszos megoldás úgy tűnik bevált a melóba járást illetően. Korareggel még hely is van a metrón, amit eddig hiányoltam. Volt ma két darab órám, és nagyon-nagyon fura ilyen korán eljönni a suliból, azok után, hogy tavaly kb mindig én voltam az utolsó. Hazafele... mármint kifele megint volánnal jöttem és egy nagyon kedves kis sofőrt fogtam ki, a felszállókat különböző kedves köszöntésekkel fogadta (jónapot, üdvözlöm, ...), induláskor újfent üdvözölt mindenkit, és vidáman felsorolta a busz útvonalát.

A mai ruhapróba elmarad, de nem gond, mert úgysincs még cipőm. Amit kinéztem, de nem vettem még meg, az végül persze elfogyott, ma megint láttam egy jót, de az sem volt a méretemben, szóval még keresgélni kell...

első nap az...

Szóval ma... becsengettek. Ma .../dobpergés/ tanítottam! S jó vala!! Tényleg tanítottam, megtanítottam új dolgokat. Matekból is, technikából is. Meg tanultam. Neveket. Már majdnem mindegyik gyerekét tudom. Az osztályoM. Nagy szavak ám ezek...
Itt - úgy tűnik - van magatartásértékelés, vagyis működik, van foganatja. Azt mondom: na, kit tudok megdicsérni, hogy csendben dolgozik? S lám, elhalkul az egész osztály. Jó, nem vagyok naiv, biztos nyiladoznak majd még a szemek/szájak, de a mai napom akkor is jó volt. Még ha azzal kezdődött is, hogy a metró csak a deákig ment, lassacskán, onnan meg pótlóbusz. Szóval átnyergeltem vilire, lényeg, hogy beértem.

Holnap is korán kelés van, s még kicsit készülgetnem kell az óráimra, de azt még elmesélem, hogy tegnap még benéztünk unokatesómékhoz meghívóval. Magam is ledöbbentem: olyan hangosak, mint egy olasz család. De azért jó volt. Szerintem...