kari 2010

Szenteste Bogi mintegykvázi kijelentette, hogy akkor ők valamikor eljönnek hozzánk. Beni kontrázott, hogy ő is. Mondtam: oké. Szóval így esett, hogy tegnap rendelésre kókuszosperecet sütögettem, és délután megérkeztek, még feljött Sosó is és társasoztunk meg röhögtünk. Jó volt. Szerintem. Úgy láttam jól érezték magukat, még Gyuri is, tetszett neki az aranyásó, meg talán a milenneha is. Azt is szeretem, amikor úgy megdicsérnek ezt-azt a lakásban...
Amúgy a karácsonyi menetrend olyan volt, mint tavaly: 24-én először Óbudán, aztán suzukival ki, kicsit lent Máté szüleivel, aztán kettecskén. 25-én kocsival vissza, aztán én nagyszüleimhez, ahol mondjuk most elég kevesen voltunk, mert a család egy része vidéken, másik meg lábadozott. 26-án meg Máté nagymamájánál unokatesókkal, ahol 2 járó gyerek van már, de nem igazán interaktáltak velünk.
Hát így. Ma meg hamburgerezés, szóval mindjárt megyünk bevásárolni sógorral, akit nemrég ébresztettem fel. Máté meg dolgozik kicsit:(

ER

Már csak két nap kell bemenni az isibe, de tanítás nem lesz, csak szánkózás meg karácsonyozás. Jobb is. Ez a hét...Katasztrófa, lelkifröccsök ideiglenes eredménnyel, stb.
Tegnap-ma végre nekiláttam vásárolgatni kari ügyben. Végülis lettek ötletek is, de a beszerzés még nincs kész. Tegnap plázában lődörögtem, és elég hullán értem haza. Aztán mégis egész jól sikerült életem első krumplilevese. Ma viszonylag célirányosan indultam neki, így volt időm régihaza menni, bár senki nem volt otthon. Igen nagy mennyiségű mindent halmoztam már fel rövidke életem során, és a lakáskánk befogadóképessége véges, szóval mindig van valami, ami onnan kell, mert nem hoztam el, mert nem gondoltam, hogy kelleni fogy, vagy mittomén. Na ezért mentem, aztán hamár ott voltam, kicsit tettem-vettem-mosogattam. Mamikám azt írta üziben, hogy angyalka vagyok. Pedig nem is. Az angyalok nem kiabálnak a gyerekekkel, még akkor se ha, elképesztően szemtelenek.
S hétvégére még van egy csomó ötlet kreatívkodásra, na meg mozizást is terveztünk vásárlással kiegészítve, és most igazán nem látom reménytelennek, hogy meglesz mindenkinek minden időben.:)
Másik jó hír, hogy ma nem indultam el hazafele a szép kis piros bolti bevásárlókosárral. Bezzeg tegnap...
Hazafele az a vicces dolog jutott eszembe, hogy ilyen hidegben nekem is kéne melegített párásított oxigén... Kicsit az agyamra ment, hogy esténként sorozat nézünk? Innen a cím...

rádiós

Bobby Hebb radio a Last fm-en jó.
Hopp, kicsit csokis a laptopom...
Mi van még? Szakmai válság...újra, de nem utoljára gondolom. Az van, hogy nem tudok fegyelmezni, na de ez nem újdonság persze. Viszont ma egész jó órát tartottam a gyűrthegységekről, pedig ez a téma nem a szívem csücske. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem kéne közbe fegyelmezéssel foglalkozni. Annyi energiámat emészti fel...ráadásul viszonylag eredménytelenül.
Moha bácsit olvasok fel, eléggé beletrafálós történeteket választok, de persze pont ahhoz nem jut el, akinek úgymond tanulnia kéne belőle. S közben Mátéval felidézzük néha gyerekkorunk pillanatait, és rájövünk, hogy mi se voltunk épp mintagyerekek. De azért az mégis más volt. Én pl. egyszerűen nem bírtam hazudni egy tanárnak, másnak sem ahogy emlékszem. (Persze biztos volt akkoriban is olyan, akinek ez nem okoz gondot.) Engem ha rajtakaptak valamin, amin nem kellett volna, akkor csak a padlót bámultam és szólni se mertem. Mondjuk lehet, hogy a bátorság hiánya okozta ezt és nem feltétlen a tisztelet az illető iránt... Na ilyenek. Mindenesetre most lesz időm merengeni ezen, mert holnap nem kell bemennem, szóval lett egy hosszabb hétvégém. Azért ne utáljatok nagyon...

Moha bácsi meséi

"- Miért eke a hóeke? Szántja a havat?
Nevettem: - Csacsi vagy, miért szántaná? Mit lehetne vetni a hóba?
Nevetett ő is: - Te vagy csacsi! Hát hóvirágot!"

konyhatündér

Sikerült megint odaégetnem....a sütőkesztyűt:(

nem mindennapi

Egyik kislány megszólal ma: Én vagyok Robin Scherbatsky. Ez persze csak annak vicces, akinek mond ez a név valamit. Én csak annyit feleltem, hogy nem is hasonlít rá... Mondjuk nem gondolnám, hogy ez a sorozat ekkorkáknak való, dehát...

Technika órán végre kaptam elismerést egy "Végre valami jó feladat van!" felszólalás erejéig.
Ma hazajön a férjecském!!

betekintés

Lassan egy hónapja vagyok feleség. Hm, a szóval még barátkoznom kell. Amúgy meg, kb. olyan az egész mint vártam/reméltem. Máté kicsit felülmúlja, én egy kissé alul az elvárásaimat. Ma viszont... volt egy fílingje, mikor hazaért a férjem, én éppen 3 platnin készítettem a vacsit, közben ment a mosógép, már el volt mosogatva, egy tepsi süti csak arra várt, hogy a sütőbe kerüljön... Ő mégis hiányolt valamit, de ez csupán egy puszi volt:) Szóval ilyesmi... remélem lesz még ehhez hasonló, nem kapkodós, ellenben hasznos napocskám az elkövetkező napokban/években mindkettőnk nagy örömére.

az én kis családom

mért nem tud egy kicsit békén hagyni? Ha ők nem piszkálnának, szó sem lenne semmilyen esküvő előtti idegeskedésről. (Amivel még így is bőven alulmúlom a nővéremet.) Amúgy tudom, hogy minden frankó lesz:)

50:50

Az van, hogy öcsém meg Mátém is benne van névleg az első 3-ban. Hát a leírások fele még találó is szerintem.

képzeljétek

Már az új nevemmel voltam a választási jegyzékben. Még szerencse, hogy épp nálam volt a házassági anyakönyvi kivonat, így igazolhattam magam, hogy én én vagyok. Véletlen.

partytime

Nos, tegnap volt a lánybúcsúm. Mit is írjak. Sokmindent nem. Meglett a szaxim, amit tegnap elég kétségbeesve kerestem otthon. Csakhát szükség volt rá az Erzsébet téren... A Váci utca környékén sok a külföldi és én továbbra sem tudok külföldiül. Új élmény hajnali háromkor McChickent enni az ágyikómban. Talán ennyi elég lesz. Ja. Jóóóó volt:)

változás

Ízi, majd választok másik fejlécképet is.

mesébe illő

Hihetetlen, ami velem történt. - S az érzésről eszembejutott az Amelie idevágó része, amikor Dominique Bredetau meséli a kocsmában, hogy a telefonfülkében megtalálta gyerekkori emlékeit. - Nos én tegnap Szentendrén bementem egy cipőboltba. Épp egy idős néni próbálgatott cipőket. A beszéde és a medálja miatt olyan furán ismerős volt, mintha ő lenne az a bizonyos kanadai rokon. Dehát ugye néni-néni. Úgy dobogott a szívem, ezt ki kell deríteni. Szóval megkérdeztem a fickót, aki vele volt, hogy honnan jöttek, mert olyan ismerős a néni. Erre ő aszondja, Kanadából, hangjában érezni a kételkedést. Mire én: akkor ő az Erzsi néni, én meg én vagyok. Aztán a néni is odakérdezett, hogy mivan, mivan? Well, kiderült, hogy tényleg ő az, öregapám tesójának a felesége. Jó ideje nem láttuk, nem is hallottunk róla, azt se tudtuk, él-e még. Aztán kiültünk valahova egy ginre, olyan jó volt az egész, ő is teljesen le volt döbbenve. Elsoroltam kivel mi van, hogy én meg most megyek férjhez. Még pár napot van Mo.-n, szóval rábeszéltem, hogy szombaton jöjjön föl, úgyhogy a polgári utánra is van program, remélem tényleg jön.
Hú, tisztára bizarr az egész, nem tudom átadni...

subidubi

Avagy Waka Waka. Dance, no football!:)

...

Bármilyen nap sodor,
bármilyen csönd felé,
csak Neked mondhatom el,
ha rámfigyelsz.
És éjjel nincs velem,
a megszokott félelem,
ha úgy alszom el,
hogy átölelsz.

/Charlie/

névadó

A mai nappal a zongorámat Doloresnek neveztem el. Najó, még meglátjuk, hallgat-e rá...

készülődés, jóbarát

Megvan a cipőm. Végre. Mert több 5letem már nem lett volna, hogy hol keressek. De ami mégjobb, hogy az itthoniaknak is tetszik. Ez egy pipa. A virágossal ma még nem tudtam beszélni, de keddre beszéltünk meg időpontot árajánlatkérésre. Jahogy ez is így működik. De még van idő. Étterem, torta okt. elején egyeztetendő. Szóval jól állunk. Ja, és második ruhapróbán is voltam, Bogi által támogatva. Frankó lesz:) Majdnem az összes meghívót kézbesítettük, mostmár csak a visszajelzéseknek köll érkezni. Na erről ennyit.
Ma taliztam Borcsi nénivel, aki sajnos már csak exkolléganő és kölcsönösen hiányzunk egymásnak, bár én nem látom olyan borúsan a helyzetet, mert csak tudunk majd találkozgatni, de aztán persze meglátjuk. Nagyon jó barát lett talán mindössze 2 év alatt, nem győzök hálálkodni érte. Viszont a szünet étteremben a somlói nem annyira finom... vagy csak mára nem volt jó választás.
Vőlegényke épp a tulipánok földjén, s csak kedden jön haza, én meg abban bízom, hogy a hétvégét hasznosan töltöm, és jobban készülök az óráimra, mert az eddigiekre nem lehetek túl büszke. Őszintén: némelyiket szinte én is untam...:( De azért nem adom fel.

szép az élet

Ma. A volánbuszos megoldás úgy tűnik bevált a melóba járást illetően. Korareggel még hely is van a metrón, amit eddig hiányoltam. Volt ma két darab órám, és nagyon-nagyon fura ilyen korán eljönni a suliból, azok után, hogy tavaly kb mindig én voltam az utolsó. Hazafele... mármint kifele megint volánnal jöttem és egy nagyon kedves kis sofőrt fogtam ki, a felszállókat különböző kedves köszöntésekkel fogadta (jónapot, üdvözlöm, ...), induláskor újfent üdvözölt mindenkit, és vidáman felsorolta a busz útvonalát.

A mai ruhapróba elmarad, de nem gond, mert úgysincs még cipőm. Amit kinéztem, de nem vettem még meg, az végül persze elfogyott, ma megint láttam egy jót, de az sem volt a méretemben, szóval még keresgélni kell...

első nap az...

Szóval ma... becsengettek. Ma .../dobpergés/ tanítottam! S jó vala!! Tényleg tanítottam, megtanítottam új dolgokat. Matekból is, technikából is. Meg tanultam. Neveket. Már majdnem mindegyik gyerekét tudom. Az osztályoM. Nagy szavak ám ezek...
Itt - úgy tűnik - van magatartásértékelés, vagyis működik, van foganatja. Azt mondom: na, kit tudok megdicsérni, hogy csendben dolgozik? S lám, elhalkul az egész osztály. Jó, nem vagyok naiv, biztos nyiladoznak majd még a szemek/szájak, de a mai napom akkor is jó volt. Még ha azzal kezdődött is, hogy a metró csak a deákig ment, lassacskán, onnan meg pótlóbusz. Szóval átnyergeltem vilire, lényeg, hogy beértem.

Holnap is korán kelés van, s még kicsit készülgetnem kell az óráimra, de azt még elmesélem, hogy tegnap még benéztünk unokatesómékhoz meghívóval. Magam is ledöbbentem: olyan hangosak, mint egy olasz család. De azért jó volt. Szerintem...

dolgozó

Eltelt egy hét az új dolgozóban. Kezdtünk egy 3 napos nevelési konferenciával, ahol mindenféle előadások voltak, egész érdekesek, bár belefutottam olyanba is, ami inkább gimis tanerőknek szólt, csak ezt nem tudtam előre - ez választható volt amúgy. De mindeközben már lett helyem a tanáriban és lassacskán tudom a kb. közvetlen kollégák nevét. Csütörtökön a teremben pakolásztunk, tegnap meg volt nyitóértekezlet. Már megvan az órarendem, elég tetszetős. Ezen kívül, bár nyitott vagyok az újra, de félős is vagyok, és azért hiányoznak a volt kollégáim... Egyelőre ennyi.
Ja! És elkezdtük teríteni a meghívókat:)

első ruhapróba

Egyelőre úgy tűnik, hogy egész jól fogok kinézni a menyasszonyi ruhácskámban. Egyelőre.

szemes

Voltam a hölgyekkel mini nyaraláson, két nap - egy éjjel - Szemesen. Jó vala. Megismertem egy tök jó játékot: Aranyásók. Fürödtünk, beszélgettünk, csocsóztunk, fagyiztunk. Öregszünk. Mármint fura, hogy ennyi marad, egy hétvége jut arra, hogy összeszedjük magunkat, vagy inkább egymást, hogy legalább néhányan ráérjenek. De kezdek beletörődni:)

kísérlet

Kísérleti jelleggel fülbevalót hordok. A fülem nem nagyon bírja, de olyan cuki gyöngyöket találtam a napokban, hogy muszáj volt valamit kezdeni velük...

taki

Íme ő:

tevékenység

Hazajöttem már rég. Csak otthon nincs net, szal jövendőbeli itthonról tudok csak... Meg túl sok érdekes nem történik. Na jó, ez nem igaz, a héten elég tevékeny voltam, s el is készült a kanapéhuzatunk, meg a párnák huzatai. Pöpecül néz ki sztem. Ezen kívül elkezdtem ma a tanmenetekkel foglalkozni, meg még szaxiztam is.

Van már időpontunk a polgárira is, meg elvittem a ruhaanyagokat a varrónőhöz, és két hét múlva megyek az első ruhapróbára. Hát az enyhe kifejezés, hogy kiváncsi vagyok...vagy inkább félek? Igazából el se tudom képzelni, hogy a valóságban hogyan fog kinézni az, amit én megterveztem, illetve, hogy én hogy fogok kinézni benne... Nade meglássuk.

Átadtam sógornőmnek a folttakarót és nagyon tetszett neki is, meg bátyámnak, és a vendégeknek is, akik már jártak náluk. Csak telefonos kép van róla, de nagyon szeretném majd megmutatni.

Amúgy a kisszékek is hozzájuk kerültek vizsga után. Én meg kaptam egy másikat, amit meg kéne restaurálni, mert eltört a lába, s kérnének még mellé egy másikat is, mindezt a nagyszülőkhöz. Majd meglátom mit tehetek...

Holnap megyünk Bogival cipőcskét nézni, márhogy menyasszonyi topánkát:)

el

Well, holnap elmegyek táboroztatni, ami nem egyenlő a táborozással, de azért remélhetőleg nekem is szórakoztató lesz. Azt kicsit sajnálom, hogy hosszú lesz, addig nem lehet mással haladni. Bár az elmúlt hét elég hasznos volt. Befejeztem a folt-takit, vettünk anyagot a ruhácskámhoz, bútorokat szereltünk össze, és még pihentünk is, én pl. ma egész délelőtt aludtam:) Meghívót is szerkesztgettünk meg voltunk önkormányzatnál, szal minden halad szépen a maga útján...
De én most el... úgyhogy ciao!

balatonka

Szóval eljöttünk nyaralni. És szép az idő, mármint tegnap megsültünk, de fürödtünk a Balatonban, aztán itt a szállás medencéjében is. A mai szeles hűvösebb időben, meg kicsit kocsikáztunk és sétáltunk Hévízen meg a Kis-Balaton közelében. Nagyon tetszik a szállásunk, tök jó a berendezés, meg szép a környék is, bár amúgy nincs itt semmi:)

Az elmúlt héten táboroztattam az egyik legjobbfej kolléganőmmel, emiatt kibírható volt a dolog. Meg van egy félbehagyott foltvarrott takaró, ami vár odahaza, és én is várom már, hogy kész legyen. Egyelőre jól néz ki, remélem legalább olyan szép lesz, mint ahogy elterveztem, és akkor tényleg meg tudom itt mutatni. Na meg nem utolsó sorban tessen a sógornőmnek is, merthogy ő kapja utólag szülinapra.

Meg még van egy pár dolog, lakberendezés, ruhaanyag-keresés, szóval ha hazaérek se fogok unatkozni.

De itt most oly' jó:)

okleveles

A mai napon sikeres vizsgát tettem, szóval okleveles kosárfonó- és fonottbútor készítő lettem. Uff!

jómóka

A hétvége jó kis programja az volt, hogy zenéket válogattunk a lagzira. Érdekes és olykor nosztalgikus volt ez a móka. Remélem majd a buli is legalább ilyen jó lesz...

tanulok...

... a fonáskor használt szerszámok helyes használatáról:
"A balesetek elkerülése végett a szerszámokkal játszani, virtuskodni nem szabad. A munka elvégzésekor figyelem, óvatosság, a munkafolyamat helyes elvégzése, a kések helyes tartása lebegjen szemünk előtt. A baleset nemcsak magunknak, hanem népgazdaságunknak is komoly károkat okozhat."

korareggel

No. Mamika elutazott Olaszba zarándokolni. Én meg elintegettem, aztán hazahoztam a kocsit. Illetve hamár, akkor bevásároltam autóval. Eléggé újfajta élmény, hogy állok a spar előtt nyitásra várva, mert még nincs 7 óra... Viszont még alig voltak, meg simán volt parkolóhely. Itthon félig-meddig lelakkoztam a vizsgamunkákat. Sajnos kicsit jobban csillog, mint vártam, de azért szépek lesznek, meg ugye tartósabbak is. A vizsga jövő kedden lesz, szóval mindjárt nekiállok tanulni.

hihetetlen de igaz

Ma ráesett egy gyík a fejemre. Tényleg. Pedig aszittem, hogy az "egy denevér lepisilt" sztorit nem lehet túlszárnyalni. De legalábbis vetekszenek egymással.
Ja igen, a szőlőben történt amúgy, merhogy megint voltunk kint munkálkodni, szóval elég fáradt vagyok.

összevisszás

Ha nagy leszek talán énekelek ilyesmit is.
Amúgy. Vége az évnek, vannak csokiim. Ezen a héten még pakolásztunk, szokásos, okév javítgatás, mosogatás a kémiateremben... Meg még egy értekezlet hátra van, de az már... S megkapom a papírokat (megtaláltam a hosszú í-t a laptopon:)), aztán irány az új hely augusztustól.

Tegnap voltunk a varrónőnél, és teljesen jóváhagyta az elképzeléseimet, szóval ha találok megfelelő anyagokat, akkor kb. olyan ruhám lesz, amilyet szeretnék. Nézelődés közben már azt is megtanultam, hogy a zsorzsettet georgette-nek is lehet írni.
A héten beszéltem Benedekkel is, és elvállata az előéneklést az esküvőn, szóval már csak össze kell ereszteni az orgonistával.

Voltunk ma (is) szőlőben zöldmunkázni. Hjajj, még rengeteg van ám hátra:(
Múlt hétvégén is dolgoztunk kicsit. Meg voltam a régi suliban egy találkozó félén. Marha ritkán járok a gimiben, legutóbb talán két éve voltam egy esküvőn. Szóval most...nem is tudom milyen érzés volt ott lenni. Leginkább semmilyen. Pedig én asszem szerettem odajárni, de valahogy semmi nosztalgiát nem éreztem. Talán mert inkább emberekhez kötődik ez, és egyrészt nem sok olyan ismerős volt ott, másrészt azokkal a barátnőimmel ma is élő a barátság, szóval nem lehet nosztalgikus.

A tesómék pár hete elköltöztek mellőlünk, és augusztusban ideköltöznek a másik tesómék, zajlik az élet.
Na ilyenek.

otthon/itthon

No, hát hazagyüttem az erdeiből. Csodás idő van. Most. Mert múlt héten ugye nem, szal' kb. ki se tudtunk mozdulni a gyerekekkel. Viszont tanitottunk nekik új benti játékokat. Meg énekeltünk, bár nem sokat. Be kellett öltöznöm népviseletbe. Fontam hántolatlan vesszőből marokkosarat.
A hétvége punnyadással telt. Viszont szereztünk időpont Milán atyától, ami remélhetőleg már fix, de azért még nem árulom el:)
Most van az utolsó hét a suliban, meg jövő héten még két nap. Valahogy kihúzzuk. Közben be kell majd mennem az új helyre. Meg beszélni kell még egy-két fontos emberrel a következő hetekben, de amúgy minden halad szépen a maga útján.

mielőtt elmegyek

Holnap elmegyek erdei iskolába. Megint. Sajnos ezúttal nagyon nincs kedvem, de lécci drukkoljatok, hogy mégse legyen olyan vacak, amilyenre...hát nem mondom, hogy fel vagyok készülve lelkileg. Pedig az egész még jól is elsülhet. Úgy legyen! Mondjuk az tényleg zavar, hogy amig odaleszek, itthon "állnak" a dolgok. A művtöri dogát elküldtem, de ki tudja mit szól hozzá tanárbácsi. Aztán kéne a vizsgamunkákhoz - kosarak, bútorok - dokumentációt késziteni, meg pár kosarat is konkrétan, illetve mindet egyszer végre letisztitani, lelakkozni. Meg majd a vizsgára felkészülni. Meg egyebeket kéne szervezni/tervezni.
Másrészt ugye úgy tűnik, máshol fogok dolgozni jövőre. Nagyon várom. Kiváncsisággal és lelkesedéssel telve. De most egy hétig e téren se történik semmi.

S akkor azt még nem is emlitettem, hogy a 24-et az 5. résznél hagytam el, s most az is várat magára:)
Na, megyek pakolni.

ui: Legtöbbet a cimen szoktam filózni. Most ez a Bikini ment, s lám, egész találó:)

könnyek

Ha emlegettek, köztetek leszek,
De fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Emlékem így áldás lesz rajtatok.

/Szent Ágoston/

hosszúhétvége

Házidogát kéne írnom. Nem akarok.
Két napja nem voltunk udvaron a gyerekekkel. Ma már ki kéne menni, csak ne fagyjunk meg. Reggel napsütésre ébredtem, dehát ki tudja mi lesz belőle...
Voltam próbatanításon egy suliban. Elkéstem, hála az időjárásnak és bkv cimbinek. De az óra jól sikerült sztem, bár semmi biztatót nem olvastam le a kollégák arcáról. Majd kiderül. Egyszer.
Ezen kívül szervezzük Mátéval az életünk. Pl. a hétvégére csomó program várható, kezdve azzal, hogy péntekre kivettünk szabit, hogy a csütörtök éjjeli várpalotai tcs koncert után kipihenhessük magunkat. Talán végre összejön a keleti múzeum szombatra, vasárnap színház, attól kicsit tartunk, mert ebben a színházban láttunk már két elég... fura darabot. Hétfőn szeretnék kimenni a Skanzenbe. Ilyenek.
Ja. Végeztem a Pendragon legendával. Hú, ez nagyon szórakoztató könyv ám.
Múlt héten megnéztük a sárkányos mesét, ezt is csak ajánlani tudom, kedves történet.

csakazenecsakazene

Első bejegyzésem a laptopom közreműködésével. Asszem könnyen rábeszélhető lennék, hogy valami ilyesmiket énekelgessek. Néha.
Bocsi, de most ennél mélyenszántóbb gondolatokra nem futja. Vagy nem futnak idáig, vagy mi.

megint olvasok

" Mondja, uram - kérdezte útközben, kissé zavartan. - Ön ugyebár egy gaz német?
- Nem. Magyar vagyok.
- Magyar?
- Magyar.
- Az mi? Az egy nemzet? Vagy maga most kigúnyolja tudatlanságomat?
- Szó sincs róla. Becsületszavamra, nemzet.
- És hol laknak azok a magyarok?
- Magyarországban, Ausztria, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia közt.
- Ugyan kérem... Ezeket az országokat Shakespeare találta ki."


"- Én nem gondolok a nőkre, uram - felelte kissé elpirulva. - Messziről nagyon tetszenek nekem. De ha közel jönnek, bizonyos enyhe iszonyodást érzek irántuk. Az az érzésem, hogyha megfognám őket, valahogy szétmennének a kezem közt. Ön kontinentális ember...nem tapasztalt még ilyesmit?
- Nem, nem emlékszem egy nőre sem, aki szétment volna a kezem közt. Miért, Önnel talán már előfordult?
- Őszintén megvallva, sosem kockáztattam meg a kísérletet."

/Szerb Antal: A Pendragon legenda/

rövidézet

"Mindegyikünk bús, valamit keres,
a másikat... És, lásd, ez a helyes!"

/Paul Géraldy: Derű/

fenevigye

Szóval az van, hogy vettem tegnap színes nyomtatópatront, de véletlenül se bírja normálisan kinyomni a fényképes önéletrajzomat. Morr. Majd megoldom valahogy, csak....bakker.

írások

"Nem tudni semmit, az lenne az ideális állapot,
Mikor az ártatlan naivak álmát nyugodtan alhatod.
És nem menekülni, egyre újabb agyatkorbácsoló
ködös révületbe, mely ingatag, mint a civilizáció."
/Bikini/


És egy már pár napja keresett:

"Ez a ritmus nem kód, nem valami titkos rejtjelezett üzenet
Te is érzed és én is, ahogy itt most
Táplálja a tüzemet, de nekem nem kell
Aki csak olyan, minta
Csak olyan kell, aki akár csak itt a
Szemében meg ott szikrázik a földön túli fény"
/Tcs/

(Na ezzel vannak gondjaim, mmint én néhol mást értek a szövegben, de az internetbe mindenütt így találtam meg.)

balkonom

Csak meg akartam még mutatni, hogy így kivirágzott teraszom. Ezek elvileg évelők, és remélhetőleg nem fogom kinyírni őket, szóval jövőre is meglesznek.

a karosszékek

egy hét

A héten az időjárás miatt olyan volt, mintha túlóráznék. De ma vége:)
Ezen kívül jövő hétfőn este vigyázok unokaöcsire-hugira, szóval a héten voltam "bemutatófürdetésen", meg etettem, vagyis tetőtől talpig barackpürés lettem. Nem lesz egyszerű az este, de azért kivitelezhető, remélem nem lesz semmi gond.
Múlt hétvégén fontam két kisszéket, vagyis akkor fejeztem be őket, szépek lettek, majd teszek fel képet. Meg voltunk színházban. Hát, picit csalódás volt, nem az az igazi színházélmény, de nem adjuk fel, már vettünk jegyet egy másik előadásra, hátha az jobb lesz.
Várom a holnapi koncertet, csak az a baj, hogy nem tudom, ki fog eljönni...

röviden

Megérkezett a zongora. :)

elmélkedés

Mondjuk kicsit az ünnepről is, bár ez nem az erősségem. Szerencsére egyelőre megmaradtak foszlányok a nagycsütörtöki hooossszú mise prédikációjából, Milán atya azt taglalta, hogy Jézus mennyire szerette Júdást. Igazából bírom, amikor J.-t olyan emberi oldalról mutatják be, sokkal közelibb. Amellett, hogy mestere a tanítványoknak, a barátjuk is, gondolkodik róluk, félti és szereti őket. Megbocsájtja a hibáikat. A tegnapi prédikációban is ilyesmiről volt szó. Szerintem ez az, ami kicsit nehezebben elfogadható. Sajnos én sokszor látom magamról, hogy talán haragtartó vagyok, bár próbálom elfojtani, de mondjuk úgy, hogy jónéhány mára már jelentéktelen dolog még mindig ott van az emlékezetemben: tettek, mondatok; bár a fontos kapcsolataimban ez még szerencsére nem okozott galibát. Másrészt a saját hibáimat is nehezen tudom megbocsájtani, vagyis nehezen tudom elképzelni, hogy más megbocsájtja őket, vagy ezekkel együtt szeret. S aztán mégis...

Erről mondjuk nem akartam ennyit írni:) Az egész elmélkedés amúgy az éjszaka eredménye: éjfélig olvastam, aztán 3-ig nem bírtam elaludni, és már-már fárasztó módon járt az agyam. S rájöttem pl., hogy a Piszkozatok még mindig mennyire igaz rám, s bár nehezen, de talán megbékélek mégis ezzel a számmal szövegestül, zenéstül, mert még mindig rólam szól.
Ezek az éjjeli, félálomban történő ábrándozások azért veszélyesek ám, mert az ember túlságosan beleéli magát. De azért igyekszem majd a valóságban élni. Mondjuk türelmesen várom, hogy meglegyen a zongorám, s hogy megtanuljak rajta játszani, bár a képzeletemben már Claydermant meg egyebeket játszom:)

A kolerás könyvről szólva: már túl vagyok a felén, de szerencsére a koleráról alig esik szó, csak utalás szerűen, vagyis tényleg csak az események idejét jelzi; sokkal inkább egy csomó boldogtalan emberről szól, akik különböző módokon próbálják kárpótolni magukat amiért nem teljesedhettek be a vágyaik.

kamélia

Mit is írjak. Csomószor eszembe jutnak dolgok...na nem túl érdekfeszítőek, de aktuálisan még idevalóak volnának, csak így 2 hét távlatából egész más jelentőséggel bírhatnak. Pedig rengeteget ülök a gép előtt délelőttönként, csak mostanság ezidőt álláskereséssel töltöm... Vagy néha meg énekelgetéssel, mert azt ugye olyankor lehet igazán, mikor nincs itthon más. Milyen jó dolgom van, hogy a délelőttjeim szabadok, mondhatnánk, bár örülnék, ha nem így lenne. Na mindegy.
Ezen kívül... Már 3 zongoraórám volt, és heti kétszer kb. egy órát gyakorlok a suliban. Éjjel azt álmodtam, hogy már itthon van a zongora, amit majd veszek. Máté választotta mások ajánlására, és már ki is próbáltam egy hangszerboltban, ahol szerencsére rám se hederítettek, így nem volt gáz, hogy úgy próbáltam ki, ahogy egy kezdő ezt meg tudja tenni. De ugye csak álom volt, hogy már megvan, talán húsvét után sikerül beszerezni, és akkor bármikor leülhetek gyakorolni.

Jelenleg - a főiskola vége óta - nem vagyok könyvtári tag, így öcsém vett ki nekem két könyvet, amikre annyi megjegyzést tett kb., hogy "szerelmes vackok". No az egyikkel tegnap este végeztem. Dumas: A kaméliás hölgy. Azért akartam elolvasni, mert valamelyik színházban játszák, asszem más címen, és lehet, hogy megnézném. Nem egy vidám könyv, de ez most nem számít. Vannak benne nagyon szép részek, ezt úgy értem, hogy a szerelmet úgy írja le, hogy az már nekem is túlzás, bár meglehet csak amiatt, mert mindezt egy férfivel mondatja ki az író. Nem azt mondom, hogy egy fickó nem lehet ennyire szerelmes, de lehet, hogy irigylem kicsit azt a nőt, aki ilyesmit ki tud váltani valakiből. Bár hosszú távon még zavaró is lehet az ilyen szintű ragaszkodás. A dologhoz mondjuk hozzá tartozik, hogy azon kívül, hogy szerelmesek voltak, nem csináltak semmi mást, pl. nem volt munkájuk, egyéb elfoglaltságuk, ami eleve más szitu, mint amiben manapság az átlagember él.
Végeredményben azért megnézném színházban.
A másik könyv a Szerelem a kolera idején, amit azóta akarok elolvasni, mióta pár éve volt híres film belőle. Vannak fenntartásaim, de majd meglátjuk.

just a perfect day

Mondjuk nem ma, hanem kedden. Az első zongoraórám annyira jó volt. Szimpi a tanár"néni" is, és csomó mindent csináltunk. Aztán tudtam beszélni főnivel, és amíg nincs itthon zongi, addig tudok a suliban gyakorolni. Tegnap voltam is. Jaigen. Meg kedden volt az is, hogy megdicsértem egy gyereket, akivel máskor elég sok gondom van. Ő is meglepődött. S este még virágot is kaptam, amire aztán végképp nem számítottam, szóval az egész nap...:)
Tegnap meg megint Virágra vigyáztam, jópofa volt.

ülőkék

Kaptok még képeket.

Legutóbbi munkám: körtelábas ülőke.

Minden egyes lába így néz ki.

Korábban készült két rácsos ülőke is, ezeknek leszedhető az ülése, és lehet bele pakolni.

Különben egész kényelmesek is. :)

hóVirág

Kissé kócosra sikerült a kép, de muszáj volt, még mielőtt eltűnnek. Másrészt még aktuális, tegnap reggel unokahúgom kinn a teraszon előadta - túlzás lenne mondani, hogy énekelte - a Télapó itt van, hó a subája kezdetű dalt. Amúgy nagyon cuki volt. A hóesés egyetlen pozitívuma az volt, hogy nem kellett kimennünk a szőlőbe, így előbb tudtam kimenni Kedveshez. Na nem olyan gyorsan, mint szerettem volna, bikóz of bkv, de ugye ember tervez...aztán úgy jár.

szomorkás

Van bennem valami gátlás, hogy ilyesmiről nem szabad/szokás írni, de... Valakivel már csak az álmaimban találkozom. Ha Papával álmodom, mindig van valami fura. Nem mindig tudom teljesen, hogy álmodom, de van bennem egy érzés, hogy ez nem igaz. Vagy valami olyasmi, hogy ennek mindjárt vége lesz, vagy hogy becsukom a szemem, és ha kinyitom, már nem lesz ott. Bármennyire is fáj, ezek az álmok ajándékok, hiszen újra láthatom, megkapom újra és újra az arcát- ráadásul nem betegen - , hogy soha ne felejtsem el. Hát valami ilyesmivel ébredtem...

megint pihenős

Megint hétfő, de sebaj. Ahogy Kedves is írta, elég jó pihenősre sikerült a hétvége. Végre. Vasárnap szűk családi ebéd volt, ami azt jelenti, hogy kilencen ültünk az asztalnál, meg néha Bulcsú is ölben. Délután meg sütöttünk Bogival sütit, annyira finom lett, hamar el is fogyott. Ja, és még nagyszüleim is benéztek pár órára.

Múlt héten volt farsang, helyettesítésekkel meg táncházzal fűszerezve, de ennek is vége.

És mindjárt itt a tavasz, érzem az illatát is, a nagykabátot hamarosan le lehet cserélni, meg lehet majd menni kirándulni/sétálni, anélkül, hogy megfagynánk. Ugye?!

bogrács

Síszünetem van. Voltunk telelni Bogácson. Volt ott fürdő, meg hó, más egyéb nem nagyon. Ja! De mondjuk van egy szép kis 13-15. századi templomuk. Sétálgattunk, fürdőztünk - bár nem hóesésben -, ettünk nagyokat. Máté fotózott jókat, szóval küldetés teljesítve;)

Ma voltam korrepetálni, mert mostanság megint járok hetente, s ez jó, bár a kislány néha fárasztó...vagy inkább fáradt. Korrep. után vagy egy órát lődörögtem a praktikerben: vettem kis szögeket, meg akasztókat - mer' akarok itthon dizájnolni, meg kreatívkodni:), és láttam csodaszép lámpákat is.

Holnap kell menni ügyeletet tartani hajnali fél 8-tól délig, nem lesz vészes remélem. Este meg ugye próba, talán összejön valami az új ötletekből.

Ja. Új könyvélményem is van: Dragomán György - A fehér király. Sajnos a témából adódóan kicsit depis. Másrészt, nem teljesen összefüggő sztori, amolyan mozzanatokból kirakott lánc, vannak közte jók, meg kevésbé jók. Az nekem kicsit fura, hogy mért húz egy mondatot féloldalasra, mikor a tagmondatokat simán külön mondatba lehetne írni, ez kicsit erőltetett szerintem, nadehát a könyvkritikához szintén nem értek.
S elkezdtem megint egy Graham Greent, de az nem bejövős.

a titkok

Mivel "rengeteg" olvasóm közt ott van Kedves is, így sokszor nem tudok arról írni, amivel aktuálisan foglalkozom, most pl. a héten készülgetett neki a szülinapi meglepi, a babzsákfotel. Tényleg kb. egy hét volt az elfoglaltság vele. Múlt kedden megvettem az anyagokat, találtam nagggyon jó puhi és szép színű anyagot a külsejének:) Aztán szerdán szabásminta készítés - szerkesztésnek nem nevezném, nem lett túl precíz:( De köszönet érte Dominak!! S aztán nap mint nap haladtam vele, fércelés, varrás... Múlt hétvégén Mami megvette a polisztirolgyöngyöt, szerencse, hogy a közelben lehet kapni (Bécsi út). S most szerdán lett teljesen kész, amikor is öcsémmel tuszkoltuk bele a belsejét a külsejébe. Na az nem volt egyszerű, inkább mókás. Majd szeretnék róla feltenni képet. Nem olyan formás önmagában, de szerintem kényelmes lett.

Ja igen, és egyelőre nálam van, mert tömegközlekedéssel kicsit bajos lenne Szentendrére szállítani. De majd valamikor...

Régebbi titkok voltak a kenyérsütés karácsony előtt, meg az adventi naptár, na az is jó lett, telefonos kép van róla, azzal is el akarok majd büszkélkedni:)

Azért a titkok kedves dolgok.

jövőkép

Már megint házidogát írok kosárfonásból. Mármint néprajzból, de ennek végre van köze a kosárfonáshoz: Mesterségem tanulságai - jövőképem. Na ez is jó adag rizsa lesz, már megvan 2,5 oldal, már csak kicsit kell hozzáírogatni. S egész érdekes, mert közben újra átgondolom, hogy mit is akarok/akartam ezzel az egésszel. Sejthető, hogy nem leszek főfoglalkozásban kosárfonó, de azért remélem nem fogom teljesen kiiktatni az életemből. Csakhát... sokkal nehezebb az egész, mint gondoltam. Remélem nem baj, hogy ezt a dogában is leírom, dehát az őszinteség a mániám:)

Amúgy pénteken ijesztettek jól rám, hogy köv. hétvégére legyen meg a dolgozat, különben irgumburgum, de most, hogy egész jól állok, egy kis netelést megengedtem magamnak. Merthogy azt is meg akartam írni, hogy hétvégén pl. volt Máténál vendégség: Attila és barátnője látogattak meg minket. Jól bekajáltunk hamburgerből, meg a csokis süti is jól sikerült, amit receptcserélő játékban kaptam valakitől.
Meg voltunk mozizni, egész izgalmas volt a Sherlock Holmes, én választottam. Már a kámingszúnban tetszett a városkép, kicsit lelombozó, hogy a szép hátterek számítógépesek, mint arról Kedves felvilágosított.

A mostanival együtt csak két hét van a síszünetig, addig kicsit vacogok az udvaron, de azért túlélhető. Most naplómizéria van, de remélem nem lesz semmi gixer.
S a szünetben lehet, hogy utazunk kicsit. Jó lenne...

sztrájk, recept, r.b.

Sztrájk: Mostanság kb. lesétálok a melóba, este vissza, ez fél-fél óra csak, még egészségesnek is mondhatnám, ha nem lenne olyan büdös a város. (De amúgy meg valamikor szereztem ismerős fuvart, meg néha elcsíptem egy villamost.)
Viszont hétvégén nem fogom törni magam, hogy kijussak Soroksárra, úgyis csak elméleti órák lesznek.

Receptcserélő játék révén kaptam néhány jóféle receptet, az a jó, hogy van közte süti is, meg rendes kaja is. Jó lesz majd kipróbálgatni.

r.b.= reggeli bonyodalom, ami az, hogy nincs melegvíz, vagyis nem lehet zuhanyozni, a konyhában viszont külön vízmelegítő van, szóval két lavórral meg tudtam oldani a dolgot. Talán mint nagyanyáink...

GG

"Nem tennénk-e okosabban, ha nem is próbálnánk megérteni senkit, ha elfogadnók a tényt, hogy egyik ember sohasem értheti meg a másikat, sem a feleség a férjét, sem férfi a szeretőjét, sem szülő a gyermekét? Talán ezért találták ki az emberek az Istent: egy mindent megértő lényt..."
- De ha egyszer olyan nehéz...

"És a jelszó: házasság. Pyle kötelességének érezte, hogy mindig belekeveredjék valamibe."

tea bags origami

Szóval az internetes keresgéléssel még vannak gondjaim, mert hajtogatást kerestem, de nem pont erre gondoltam.

hétvégés, könyves

Olyan gyorsan telik az idén. Ami mondjuk múlt hét hétköznap jó volt, de most meg rögtön megint hétfő van, szóval ez így nem teljesen korrekt.
De azért jó volt ez a rövid két nap is, bár a 100 csoda kiállítás nem volt nagy durranás, vagyis jobbra számítottunk. Én előtte eléggé kinézegettem a honlapon, hogy milyen tárgyak lesznek, és sajnos maga a kiállítás nem sok plusz infót adott, és még az a fura autó sem volt kiállítva, csak kép volt róla.
Kárpótlásul utána bementünk a jégbüfébe. Oké, a süti finom volt, de oda sem megyünk többet. Nem tudom, a tömeg, a "kilátás", hogy a kirakatban eszünk... Na mindegy.
Ezen kívül néztünk showder klubbot, meg idióta sorozatot, szóval teljes kikapcsolódás volt:)

Meg amúgy újra olvasok. Karácsony előtt megvettem magamnak a Száll a kakukk fészkére c. regényt, na az elég beteg, de azért érdekes volt, valamikor a filmet is megnézem. Aztán ajándékkönyv volt egy olasz író regénye, ami bénának tűnt először, de aztán jókat derültem rajta. Nehezen tudnám besorolni, amolyan történelmi lányregény féle.
Most meg Graham Green: A csendes amerikai.
Olvasni jó!

szilvi

Boldogat!

Szilveszterkor Saciéknál voltunk kis társaságban, játszottunk Milennehát és Máté is egész jól érezte magát, aminek én meg örülök, szóval ... Na nem maradtunk sokáig, csak úgy 1-ig, s még másfél óra volt haza. De jó vala.:)