írások

"Nem tudni semmit, az lenne az ideális állapot,
Mikor az ártatlan naivak álmát nyugodtan alhatod.
És nem menekülni, egyre újabb agyatkorbácsoló
ködös révületbe, mely ingatag, mint a civilizáció."
/Bikini/


És egy már pár napja keresett:

"Ez a ritmus nem kód, nem valami titkos rejtjelezett üzenet
Te is érzed és én is, ahogy itt most
Táplálja a tüzemet, de nekem nem kell
Aki csak olyan, minta
Csak olyan kell, aki akár csak itt a
Szemében meg ott szikrázik a földön túli fény"
/Tcs/

(Na ezzel vannak gondjaim, mmint én néhol mást értek a szövegben, de az internetbe mindenütt így találtam meg.)

balkonom

Csak meg akartam még mutatni, hogy így kivirágzott teraszom. Ezek elvileg évelők, és remélhetőleg nem fogom kinyírni őket, szóval jövőre is meglesznek.

a karosszékek

egy hét

A héten az időjárás miatt olyan volt, mintha túlóráznék. De ma vége:)
Ezen kívül jövő hétfőn este vigyázok unokaöcsire-hugira, szóval a héten voltam "bemutatófürdetésen", meg etettem, vagyis tetőtől talpig barackpürés lettem. Nem lesz egyszerű az este, de azért kivitelezhető, remélem nem lesz semmi gond.
Múlt hétvégén fontam két kisszéket, vagyis akkor fejeztem be őket, szépek lettek, majd teszek fel képet. Meg voltunk színházban. Hát, picit csalódás volt, nem az az igazi színházélmény, de nem adjuk fel, már vettünk jegyet egy másik előadásra, hátha az jobb lesz.
Várom a holnapi koncertet, csak az a baj, hogy nem tudom, ki fog eljönni...

röviden

Megérkezett a zongora. :)

elmélkedés

Mondjuk kicsit az ünnepről is, bár ez nem az erősségem. Szerencsére egyelőre megmaradtak foszlányok a nagycsütörtöki hooossszú mise prédikációjából, Milán atya azt taglalta, hogy Jézus mennyire szerette Júdást. Igazából bírom, amikor J.-t olyan emberi oldalról mutatják be, sokkal közelibb. Amellett, hogy mestere a tanítványoknak, a barátjuk is, gondolkodik róluk, félti és szereti őket. Megbocsájtja a hibáikat. A tegnapi prédikációban is ilyesmiről volt szó. Szerintem ez az, ami kicsit nehezebben elfogadható. Sajnos én sokszor látom magamról, hogy talán haragtartó vagyok, bár próbálom elfojtani, de mondjuk úgy, hogy jónéhány mára már jelentéktelen dolog még mindig ott van az emlékezetemben: tettek, mondatok; bár a fontos kapcsolataimban ez még szerencsére nem okozott galibát. Másrészt a saját hibáimat is nehezen tudom megbocsájtani, vagyis nehezen tudom elképzelni, hogy más megbocsájtja őket, vagy ezekkel együtt szeret. S aztán mégis...

Erről mondjuk nem akartam ennyit írni:) Az egész elmélkedés amúgy az éjszaka eredménye: éjfélig olvastam, aztán 3-ig nem bírtam elaludni, és már-már fárasztó módon járt az agyam. S rájöttem pl., hogy a Piszkozatok még mindig mennyire igaz rám, s bár nehezen, de talán megbékélek mégis ezzel a számmal szövegestül, zenéstül, mert még mindig rólam szól.
Ezek az éjjeli, félálomban történő ábrándozások azért veszélyesek ám, mert az ember túlságosan beleéli magát. De azért igyekszem majd a valóságban élni. Mondjuk türelmesen várom, hogy meglegyen a zongorám, s hogy megtanuljak rajta játszani, bár a képzeletemben már Claydermant meg egyebeket játszom:)

A kolerás könyvről szólva: már túl vagyok a felén, de szerencsére a koleráról alig esik szó, csak utalás szerűen, vagyis tényleg csak az események idejét jelzi; sokkal inkább egy csomó boldogtalan emberről szól, akik különböző módokon próbálják kárpótolni magukat amiért nem teljesedhettek be a vágyaik.