2013. április 19., péntek

Szerencsés ember

Nem idézek belőle, de ajánlom Michael J. Fox önéletrajzi írását (Szerencsés ember címmel). Megható, humoros, érdekes, szó van benne a filmjeiről, munkáról mint hivatásról, családról, szeretetről, betegségről, akaratról... És szerintem jó a stílusa, plussz Marty McFly hangján szól a fülemben (jé, tényleg, Rudolf Péter a szinkronhang:)). Minden esetre öcsémnek elviszem, odavolt a fent említett filmért.

2013. április 11., csütörtök

autós kérdés

Az történt, hogy elindultam a kisautóval, és egyszer csak észrevettem, hogy a kilométeróra nem jelzi, hogy mennyivel megyek. Meg nem ment alatta a számláló. Elég ijesztő volt, így nem megyek ki a 11-esre. No, mi legyen. Megálltam a legközelebbi benzinkútnál, és már azon voltam, hogy segítséget kérek, de rájöttem, hogy az álló autón ezt nemigen tudom megmutatni. Jó, induljunk tovább, ha továbbra sem jó, van még kút a városban. De akkor meg jé, elindult. Hm.?
Másrészt eltörtem a napszenyámat. De durván. Béna vagyok. Meg morcos.

2013. április 10., szerda

hasonlatok, ilyesmi

"Ahogy belekortyolt, eszébe jutott a Zelk Árpádnál ivott törköly perzselése, amelyhez képest a Jack Daniels kamillatea volt."

/Robert Littel: Az ártatlanság vége - amúgy izgalmas kémregény '56-ról/


"... azt találtuk ki, hogy olyanok vagyunk, mint fenyőerdő közepén a fűzfa, valami ostoba madár csőréből estünk ki még magkorunkban, és nem volt senki, aki megkeressen, hogy betömje velünk egy fióka száját. Beleszülettünk egy fenyőerdő szúrós és igazságtalan bioszférájába, ahol minden áron meg akarnak tanítani bennünket szúrni és zöldellni. Ezzel nem mondok neked újat, tudom. Hiába mondjuk, hogy mi fűzfák vagyunk, és ha jön a tél, lecsupaszodunk, mert ilyennek születtünk. A magabiztos fenyők megbeszélik egymás közt, hogy szerencsétlen szar alakok vagyunk, tarkálló külsőben, földre boruló ágakkal affektáló impotensek. Persze azért a leveleink néha jól jönnek, tudja a bánat, hogy is megy ez."

"Az álmok egy célt szolgálnak: lekötik az embert, amíg a testét pihenteti."

/Gerlóczy Márton: Váróterem/