2009. március 31., kedd

balláb

Hétfőn eltört a fúvókám. A szép átlátszó üveg. Szimplán kicsúszott a kezemből és ennyi. Tegnap felhívtam a tanárom és annyi volt a reakció, hogy akkor legalább most vehetek egy jobbat... Naigen, habár nekem azzal se volt semmi bajom. Az egész pusztán azért rázott meg, mert az a napom olyan volt, hogy előre tudtam, hogy valami történni fog. Aztán rájöttem, hogy ennél egy csomó rosszabb dolog történhetett volna, szóval így már nem is vészes.
Aztán azt hittem kilábaltam a dologból, de mégsem teljesen. Nem tudom még, mitől fog ez a rosszaság elmúlni belőlem, de nagyon várom. Kicsit át kéne rendezni a fejemben/lelkemben dolgokat és akkor jó volna. Vagy döntéseket meghozni, ami szintén nem a kedvencem. Jelenleg nem látok olyan opciót, amitől jobb lenne nekem, pedig önző módon most csakis olyat keresek.

2009. március 25., szerda

hasznosság

A házidogával persze nem haladtam. Viszont dolgozom. Tegnap meg ma is délelőtt gyerekvigyázok + korrepetálok, s csak utána megyek a suliba. És ez hasznos dolog, viszont nem fáraszt le mégsem úgy, mint gondoltam. Mármint az, hogy 3/4 7-kor kelek, meg ilyenek. Korrep amúgy: elsős a gyermek és beteg, azért vagyok vele délelőtt és már egy hetet hiányzott, ami elsőben elég nagy kiesés, szóval olvasást meg egyebet gyakorlunk ezerrel, mert elég ramatyul megy.
Tegnapelőtt voltam állásinterjún, csakúgy, mert mért ne. Úgy tűnik nem lesz belőle semmi, de azért megpróbáltam. Viszont összejött a hétfői imafélóránk, ami jó volt azért.
És örülök annak is, hogy tisztázódott a doboskérdés:)
Ma lesz fogadóóra. Szombaton dolgozunk, még nem tudom mit. Viszont asszem már nem kell szőlőbe menni. Múlt hétvégén ugyanis mindkét nap kellett kicsit metszeni, és állatira megfagyós volt a szél miatt.

2009. március 18., szerda

brühühűű

Ez egy kínszenvedés. Egy oldalt sikerült összekaparnom eddig a házidogába, még kéne hozzá 3-4. Képtelen vagyok ennyit rizsázni, pláne ilyen címmel (Mitől vagyok magyar?). De egy idézetet már összeszedtem. :)

2009. március 16., hétfő

jóbanrosszban

"Társad a bajban
Rosszban és jóban
Magányodban, mélypontokban
Napfényben, sárban
Örömben, gyászban
Szép napokban, vesztes harcban"

2009. március 12., csütörtök

rossz kérdés

A kérdés, amit legjobban utálok: Rossz kedved van? (És társai...) Ha igen, akkor minek kérdezik, hogy bosszantsanak? - Jó, ez sem igaz mindenkire, de van olyan körülmény, hogy vááá... - Ha nem, akkor meg: Mért, úgy nézek ki??

Amúgy megnéztük a Gettómilliomost. Eléggé jó. Ari kis gyerekek vannak benne, meg helyenként jó a zenéje. Amúgy meg brutál. Amennyire maga az élet. Mármint bizonyos helyeken.

2009. március 10., kedd

azért az élet szép

Jól indult a hetem: tegnap 2 kolléganőmmel közös imával kezdtük a munkát. Egyikük vetette föl nemrég, hogy a panaszkodás és tehetetlenségérzés helyett/megelőzésére mi lenne, ha egyéb hatalomhoz fordulnánk kéréseinkkel. Meglepően jól sikerült. Először eléggé idengenkedtem a dologtól, de gondoltam meglátjuk. Aztán pénteken úgy kiakadtam egy gyereken, vagyis a vele való helyzeten, hogy már kifejezetten vártam. És asszem nem kis energiát adott is a dolog, bár még csak kedd van... De várom a következő alkalmat is. Nem mondom, hogy a szeánsz minden mozzanatával tudok azonosulni, dehát mindenki másképp csinálja:) Amúgy nem csak kéregettünk azért, hanem háládt is adtunk, amiért lehetett (olyan is akad bőven).

A mai délutánom elég szerencsétlenül alakult, némi sütivel felszerelkezve jól elkerültem Kedvest, akit meglepiből angol után vártam, de ő nem volt ott. Így jártam. Viszont összefutottam unokatesómmal, aki evett a sütiből, bár egyet meg leejtett a földre.

Itthon volt drága nővérkém - lagzihelyszíneket keresgélt épp:) - és most teljesen normális volt.

2009. március 9., hétfő

boller

Fontam megint kosarat. Méghozzá bollert. Egész jó kis gömbi lett. És a fülét is én csináltam. Már nem mindegyik ujjam fáj. Viszont már alig fértem el a szobában a kosaraktól, szóval egy párat, meg a vesszőket átvittem a zeneszobába, így már egész jó.
A hétvégén más nem is nagyon történt. Ja csak az, hogy Bogiék hazajöttek egy heti síelésből, már egészen hiányzott is. Csak a hisztije nem, ami jé, az esküvővel volt kapcsolatos. Hogy ő akkor sem fog másokhoz alkalmazkodni (pl. hogy más ismerős esküvője mikor lesz). Jó bakker, ki kérte, hogy alkalmazkodj?! De akkor minek kérdezte?... Mindegy, ezt leszámítva jófejek voltak.

Ma megint dolgozni kell menni, ami ha nem esik az eső, nem is lenne vészes. Már múlt héten is pulcsiban napoztunk az udvaron. Meg volt nálam gyakorlaton egy lány, aki elég szimpi. A tanulásnál is ugye besegített, lényegében ez volt az ideális, hogy ketten is tudtunk foglalkozni a gyerekekkel, és nem egyedül kellett ide-oda rohangálni. Még fog jönni, de lehet, hogy nem tanulásra, csak valami játékot tanítani mondjuk.

2009. március 1., vasárnap

boldog tavaszelsőnapját!

Itt a tavacs! :)

énekeslánykák

Kovácsovics Fruzsina számait hallgattam. De nem linkelek be ide egyet sem. A szövegei olyan kedvesen egyszerűek, hogy az szinte ciki. Másrészt viszont teljesen szoktam olyan hangulatban lenni, hogy akár írhatnék is ilyeneket, csak talán nem mutatnám meg senkinek. De nekem igazából nagyon tetszik a hangja. És passzol is a szövegekhez:)
Különben néztünk Sztár születiket a hétvégén. Abban is már-már idegesítően babaarca van a csajnak, de végülis ez egy aranyos film.