Jól indult a hetem: tegnap 2 kolléganőmmel közös imával kezdtük a munkát. Egyikük vetette föl nemrég, hogy a panaszkodás és tehetetlenségérzés helyett/megelőzésére mi lenne, ha egyéb hatalomhoz fordulnánk kéréseinkkel. Meglepően jól sikerült. Először eléggé idengenkedtem a dologtól, de gondoltam meglátjuk. Aztán pénteken úgy kiakadtam egy gyereken, vagyis a vele való helyzeten, hogy már kifejezetten vártam. És asszem nem kis energiát adott is a dolog, bár még csak kedd van... De várom a következő alkalmat is. Nem mondom, hogy a szeánsz minden mozzanatával tudok azonosulni, dehát mindenki másképp csinálja:) Amúgy nem csak kéregettünk azért, hanem háládt is adtunk, amiért lehetett (olyan is akad bőven).
A mai délutánom elég szerencsétlenül alakult, némi sütivel felszerelkezve jól elkerültem Kedvest, akit meglepiből angol után vártam, de ő nem volt ott. Így jártam. Viszont összefutottam unokatesómmal, aki evett a sütiből, bár egyet meg leejtett a földre.
Itthon volt drága nővérkém - lagzihelyszíneket keresgélt épp:) - és most teljesen normális volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése