2010. március 26., péntek

kamélia

Mit is írjak. Csomószor eszembe jutnak dolgok...na nem túl érdekfeszítőek, de aktuálisan még idevalóak volnának, csak így 2 hét távlatából egész más jelentőséggel bírhatnak. Pedig rengeteget ülök a gép előtt délelőttönként, csak mostanság ezidőt álláskereséssel töltöm... Vagy néha meg énekelgetéssel, mert azt ugye olyankor lehet igazán, mikor nincs itthon más. Milyen jó dolgom van, hogy a délelőttjeim szabadok, mondhatnánk, bár örülnék, ha nem így lenne. Na mindegy.
Ezen kívül... Már 3 zongoraórám volt, és heti kétszer kb. egy órát gyakorlok a suliban. Éjjel azt álmodtam, hogy már itthon van a zongora, amit majd veszek. Máté választotta mások ajánlására, és már ki is próbáltam egy hangszerboltban, ahol szerencsére rám se hederítettek, így nem volt gáz, hogy úgy próbáltam ki, ahogy egy kezdő ezt meg tudja tenni. De ugye csak álom volt, hogy már megvan, talán húsvét után sikerül beszerezni, és akkor bármikor leülhetek gyakorolni.

Jelenleg - a főiskola vége óta - nem vagyok könyvtári tag, így öcsém vett ki nekem két könyvet, amikre annyi megjegyzést tett kb., hogy "szerelmes vackok". No az egyikkel tegnap este végeztem. Dumas: A kaméliás hölgy. Azért akartam elolvasni, mert valamelyik színházban játszák, asszem más címen, és lehet, hogy megnézném. Nem egy vidám könyv, de ez most nem számít. Vannak benne nagyon szép részek, ezt úgy értem, hogy a szerelmet úgy írja le, hogy az már nekem is túlzás, bár meglehet csak amiatt, mert mindezt egy férfivel mondatja ki az író. Nem azt mondom, hogy egy fickó nem lehet ennyire szerelmes, de lehet, hogy irigylem kicsit azt a nőt, aki ilyesmit ki tud váltani valakiből. Bár hosszú távon még zavaró is lehet az ilyen szintű ragaszkodás. A dologhoz mondjuk hozzá tartozik, hogy azon kívül, hogy szerelmesek voltak, nem csináltak semmi mást, pl. nem volt munkájuk, egyéb elfoglaltságuk, ami eleve más szitu, mint amiben manapság az átlagember él.
Végeredményben azért megnézném színházban.
A másik könyv a Szerelem a kolera idején, amit azóta akarok elolvasni, mióta pár éve volt híres film belőle. Vannak fenntartásaim, de majd meglátjuk.

2010. március 11., csütörtök

just a perfect day

Mondjuk nem ma, hanem kedden. Az első zongoraórám annyira jó volt. Szimpi a tanár"néni" is, és csomó mindent csináltunk. Aztán tudtam beszélni főnivel, és amíg nincs itthon zongi, addig tudok a suliban gyakorolni. Tegnap voltam is. Jaigen. Meg kedden volt az is, hogy megdicsértem egy gyereket, akivel máskor elég sok gondom van. Ő is meglepődött. S este még virágot is kaptam, amire aztán végképp nem számítottam, szóval az egész nap...:)
Tegnap meg megint Virágra vigyáztam, jópofa volt.

2010. március 8., hétfő

ülőkék

Kaptok még képeket.


Legutóbbi munkám: körtelábas ülőke.


Minden egyes lába így néz ki.



Korábban készült két rácsos ülőke is, ezeknek leszedhető az ülése, és lehet bele pakolni.


Különben egész kényelmesek is. :)

hóVirág


Kissé kócosra sikerült a kép, de muszáj volt, még mielőtt eltűnnek. Másrészt még aktuális, tegnap reggel unokahúgom kinn a teraszon előadta - túlzás lenne mondani, hogy énekelte - a Télapó itt van, hó a subája kezdetű dalt. Amúgy nagyon cuki volt. A hóesés egyetlen pozitívuma az volt, hogy nem kellett kimennünk a szőlőbe, így előbb tudtam kimenni Kedveshez. Na nem olyan gyorsan, mint szerettem volna, bikóz of bkv, de ugye ember tervez...aztán úgy jár.

2010. március 5., péntek

szomorkás

Van bennem valami gátlás, hogy ilyesmiről nem szabad/szokás írni, de... Valakivel már csak az álmaimban találkozom. Ha Papával álmodom, mindig van valami fura. Nem mindig tudom teljesen, hogy álmodom, de van bennem egy érzés, hogy ez nem igaz. Vagy valami olyasmi, hogy ennek mindjárt vége lesz, vagy hogy becsukom a szemem, és ha kinyitom, már nem lesz ott. Bármennyire is fáj, ezek az álmok ajándékok, hiszen újra láthatom, megkapom újra és újra az arcát- ráadásul nem betegen - , hogy soha ne felejtsem el. Hát valami ilyesmivel ébredtem...