Mit is írjak. Csomószor eszembe jutnak dolgok...na nem túl érdekfeszítőek, de aktuálisan még idevalóak volnának, csak így 2 hét távlatából egész más jelentőséggel bírhatnak. Pedig rengeteget ülök a gép előtt délelőttönként, csak mostanság ezidőt álláskereséssel töltöm... Vagy néha meg énekelgetéssel, mert azt ugye olyankor lehet igazán, mikor nincs itthon más. Milyen jó dolgom van, hogy a délelőttjeim szabadok, mondhatnánk, bár örülnék, ha nem így lenne. Na mindegy.
Ezen kívül... Már 3 zongoraórám volt, és heti kétszer kb. egy órát gyakorlok a suliban. Éjjel azt álmodtam, hogy már itthon van a zongora, amit majd veszek. Máté választotta mások ajánlására, és már ki is próbáltam egy hangszerboltban, ahol szerencsére rám se hederítettek, így nem volt gáz, hogy úgy próbáltam ki, ahogy egy kezdő ezt meg tudja tenni. De ugye csak álom volt, hogy már megvan, talán húsvét után sikerül beszerezni, és akkor bármikor leülhetek gyakorolni.
Jelenleg - a főiskola vége óta - nem vagyok könyvtári tag, így öcsém vett ki nekem két könyvet, amikre annyi megjegyzést tett kb., hogy "szerelmes vackok". No az egyikkel tegnap este végeztem. Dumas: A kaméliás hölgy. Azért akartam elolvasni, mert valamelyik színházban játszák, asszem más címen, és lehet, hogy megnézném. Nem egy vidám könyv, de ez most nem számít. Vannak benne nagyon szép részek, ezt úgy értem, hogy a szerelmet úgy írja le, hogy az már nekem is túlzás, bár meglehet csak amiatt, mert mindezt egy férfivel mondatja ki az író. Nem azt mondom, hogy egy fickó nem lehet ennyire szerelmes, de lehet, hogy irigylem kicsit azt a nőt, aki ilyesmit ki tud váltani valakiből. Bár hosszú távon még zavaró is lehet az ilyen szintű ragaszkodás. A dologhoz mondjuk hozzá tartozik, hogy azon kívül, hogy szerelmesek voltak, nem csináltak semmi mást, pl. nem volt munkájuk, egyéb elfoglaltságuk, ami eleve más szitu, mint amiben manapság az átlagember él.
Végeredményben azért megnézném színházban.
A másik könyv a Szerelem a kolera idején, amit azóta akarok elolvasni, mióta pár éve volt híres film belőle. Vannak fenntartásaim, de majd meglátjuk.
Ezen kívül... Már 3 zongoraórám volt, és heti kétszer kb. egy órát gyakorlok a suliban. Éjjel azt álmodtam, hogy már itthon van a zongora, amit majd veszek. Máté választotta mások ajánlására, és már ki is próbáltam egy hangszerboltban, ahol szerencsére rám se hederítettek, így nem volt gáz, hogy úgy próbáltam ki, ahogy egy kezdő ezt meg tudja tenni. De ugye csak álom volt, hogy már megvan, talán húsvét után sikerül beszerezni, és akkor bármikor leülhetek gyakorolni.
Jelenleg - a főiskola vége óta - nem vagyok könyvtári tag, így öcsém vett ki nekem két könyvet, amikre annyi megjegyzést tett kb., hogy "szerelmes vackok". No az egyikkel tegnap este végeztem. Dumas: A kaméliás hölgy. Azért akartam elolvasni, mert valamelyik színházban játszák, asszem más címen, és lehet, hogy megnézném. Nem egy vidám könyv, de ez most nem számít. Vannak benne nagyon szép részek, ezt úgy értem, hogy a szerelmet úgy írja le, hogy az már nekem is túlzás, bár meglehet csak amiatt, mert mindezt egy férfivel mondatja ki az író. Nem azt mondom, hogy egy fickó nem lehet ennyire szerelmes, de lehet, hogy irigylem kicsit azt a nőt, aki ilyesmit ki tud váltani valakiből. Bár hosszú távon még zavaró is lehet az ilyen szintű ragaszkodás. A dologhoz mondjuk hozzá tartozik, hogy azon kívül, hogy szerelmesek voltak, nem csináltak semmi mást, pl. nem volt munkájuk, egyéb elfoglaltságuk, ami eleve más szitu, mint amiben manapság az átlagember él.
Végeredményben azért megnézném színházban.
A másik könyv a Szerelem a kolera idején, amit azóta akarok elolvasni, mióta pár éve volt híres film belőle. Vannak fenntartásaim, de majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése