Van bennem valami gátlás, hogy ilyesmiről nem szabad/szokás írni, de... Valakivel már csak az álmaimban találkozom. Ha Papával álmodom, mindig van valami fura. Nem mindig tudom teljesen, hogy álmodom, de van bennem egy érzés, hogy ez nem igaz. Vagy valami olyasmi, hogy ennek mindjárt vége lesz, vagy hogy becsukom a szemem, és ha kinyitom, már nem lesz ott. Bármennyire is fáj, ezek az álmok ajándékok, hiszen újra láthatom, megkapom újra és újra az arcát- ráadásul nem betegen - , hogy soha ne felejtsem el. Hát valami ilyesmivel ébredtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése