2009. január 30., péntek

az én kémiám

Forrón égek, mint a gyertyaláng,
mely körül a levegő is remeg,
e magas hőfokon mégsem olvadok,
inkább feloldódom veled.

Nem kemény viasz táplál,
áttetsző spirituszom te vagy,
ha elfogysz, füstöm is elszáll,
akár a lélek, ha kihuny.

2009. január 27., kedd

a fáradt álmok...

Arra ébredten, hogy rohadt fárasztó volt már megint álmodni (a fél várost átutaztam).

Különben a tegnaptól rettegtem, hétfő lévén, de úgy átsuhantunk rajta. Voltam szaxizni meló után. Sajnos nem sokan voltak épp, de azért jó volt benézni, beszállni a muzsikába, ráadásul valami számomra újat játszottunk.

Mami már jobban van, de csak tegnap volt orvosnál, aki határozatlan időre kiírta, szóval délelőttönként nem vagyok egyedül, és ma még remélhetőleg Virihez is átmegyek.

Kéne hirdetni a koncertet.

2009. január 25., vasárnap

tévénézős

A Good Will Hunting még mindig jó film.

A hétvége meg megint rövid volt. Meg nem épp úgy alakult, ahogy terveztem. De így is sokat voltunk együtt Kedvessel, csaképp itthon, mert Mami beteg lett és ha ápolni nem is nagyon kellett, de öcsémre főzni igen. Szóval ezt is gyakoroltam kicsit. Meg végre vezettem is, ami néha durva volt, de azért nem életveszélyes...

2009. január 23., péntek

csoki

Tegnap voltunk csokibárban (Noir Choco Bar) Benedek cimborámmal. Ritka eset, hogy hétfőn összefutottunk cseten és még a héten tudtunk is találkozni. Jó vala. Egyrészt jó volt a hely, finom volt a mandulás forrócsoki meg a banános nyalánkság is. Másrészt jót tudtunk beszélgetni szakmai dolgokról (mert ő is napközistantó), meg mindenről, ami kikívánkozott. Lehetett sírni meg nevetgélni. Olyan vele beszélgetni, hogy jó volna felvenni diktafonra, hogy emlékezzek dolgokra, vagy hogy megértsek dolgokat, amit ott helyben esetleg nem sikerül. Mert ő ilyen mélyen gondolkodós, lelkizős, de abszolult jó értelemben, szóval olyan hihetően elszállós és értelmesen jámbor. Hogy érthetőbb legyen: végülis eldöntötte, hogy lelkész lesz, amin már rég filózott. Szóval igazából ő a legmélyebben hívő ismerősöm és árad belőle ez a fura életérzés, amit lehet irigyelni, vagy csak értetlenül állni előtte, vagy örülni neki, hogy ő ilyen, vagy nemtom. És jó volt, hogy mikor én meg jöttem a nagyon emberi hülyeségeimmel, visszaigazolást kaptam azzal, hogy bizonyos dolgokat mégis egyformán látunk.

Különben rájöttem, hogy vannak a sztenderd dolgok, amiket elmondok ennek, meg annak, meg amannak, szóval folyton ismételgetem magam, de máskülönben meg magamban beszélnék, és az sokkal cikisebb.

2009. január 22., csütörtök

igen-nem

Tegnap megnéztük Az igenembert. Nézzétek meg Ti is!

A film jó volt, a randi kicsit rövid:(

2009. január 17., szombat

duma

Voltunk ugye Dumaszínházban. KAP tényleg király, és felvezetésnek Csanki se volt rossz. Badáron meg nem maradtunk végig, és tényleg nem értem, mért vicces, hogy egy idős, csúnya ember rondán beszél, dehát ízlések...

Tegnap Sacival tudtam kicsit dumálni. Kiadó nevű hely egész jó, bár kicsit füstösek lettünk, meg szűkös volt, de nem az volt a lényeg. Bírom, hogy ezzel a csajszival bármikor ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk.

A hétvégén a fonóban elméleti órák vannak, ma néprajz helyett művtöri. A tanár eléggé elkalandozott, a múltkor is, de akkor mégis jobb volt. És fél órával később kezdte, ami béna, viszont egy órával előbb vége lett, mint vártam, ami jó.
De ezek után meg nem tudom, holnap milyen óra lesz.

Matekos sztori kapcsán egy kislány 2-3 napig látványosan haragudott rám, de aztán megenyhült irányomban. Mondhatnám, hogy a személyes varázsom miatt egyszerűen nem lehet rám tovább haragudni :) ... de igazából csak gyerekharagról van szó.
Amúgy a délelőttös meg kijavította a hibát köv. órán és kiderült, hogy néhány gyerek is észrevette, csak nem szóltak...mert ugye biztos a tanárnak van igaza.

2009. január 13., kedd

számtan

Marha kivácsi vagyok. Tegnap a gyerkőcöket sehogysem sikerült meggyőzni arról, hogy délelőttös kolléganőm tévedett egy matekfeladat megoldásában. Igazából tényleg nem az a lényeg, hogy nekem van igazam, hanem, hogy kiderüljön, hogy osztálytantó néni is tévedhet, és akkor talán legközelebb jobban számít, hogy én mit mondok. Meg mondjuk a stílus, ahogy előadják, úgy fel tudnak háborodni...hogy az engem háborít fel. Na meglássuk.

2009. január 12., hétfő

egy régi kirándulásról


Ezt találtam háttérképnek a gépre. Jó lenne megint majd kicsit kirándulgatni, ha nem lesz ilyen hideg.

2009. január 11., vasárnap

hideg

Túl korán jöttem ma el Kedvestől, mert korrepetálni kellett mennem. De legalább békében tudott a modellvasútjával foglalkozni, legalábbis ez volt tervben.
Tegnap megnéztük a Kaméleont, amit már rég akartunk, legalábbis én. Mondjuk nem tudtuk, hogy ilyen brutál lesz. Nade többet nem is árulok el, hátha valakit érdekel.
Szeretném, ha már nem lenne ilyen hideg. Kicsit nehezen viselem a napi 2 óra udvarozást meló címén. Máskülönben az elmúlt hét nem is volt vészes odabent, bár egyik furalelkű kiskorú sem változott meg gyökeresen. Dehát mi lenne velem a kis napi harcaink nélkül... pl. kevésbé ráncosodna a homlokom:)
Meg még írnék erről-arról...
Elviccelve valami ilyesmi.

2009. január 7., szerda

ari

A mazsola egy rémült arcú szőlőszem.
/ismeretlen/

újév

Talán azt kellett volna megfogadnom, hogy ezentúl csak akkor blogolok, ha valami érdekes tröténik. Ehelyett nem fogadtam meg semmit. :) Viszont valami olyasmira törekszem, hogy minden napomban megkeresem a jót. Ami ugye így a szünet elteltével nem olyan könnyű. (Mert az valami álom volt.)
De hétfőn pl. voltam korrepetálni egy 4.-es kislányt, aki mellesleg hiperaktív, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy végre csinálok valami értelmeset, ami nekem is hasznos, meg talán másnak is.
Tegnapi jó, hogy rövid napom volt, aztán találkoztam Picurival, habár moziba nem mentünk, de megnéztünk egy kicsit idegesítő, de azért vicces filmet itthon.
Ma... hát ma is dolgozni kell menni, de ma se ügyelek, ami azért jó. Ja és ma kaptam egy nagyon kedves kis üzenet, szóval sálálá:)