2010. december 17., péntek

ER

Már csak két nap kell bemenni az isibe, de tanítás nem lesz, csak szánkózás meg karácsonyozás. Jobb is. Ez a hét...Katasztrófa, lelkifröccsök ideiglenes eredménnyel, stb.
Tegnap-ma végre nekiláttam vásárolgatni kari ügyben. Végülis lettek ötletek is, de a beszerzés még nincs kész. Tegnap plázában lődörögtem, és elég hullán értem haza. Aztán mégis egész jól sikerült életem első krumplilevese. Ma viszonylag célirányosan indultam neki, így volt időm régihaza menni, bár senki nem volt otthon. Igen nagy mennyiségű mindent halmoztam már fel rövidke életem során, és a lakáskánk befogadóképessége véges, szóval mindig van valami, ami onnan kell, mert nem hoztam el, mert nem gondoltam, hogy kelleni fogy, vagy mittomén. Na ezért mentem, aztán hamár ott voltam, kicsit tettem-vettem-mosogattam. Mamikám azt írta üziben, hogy angyalka vagyok. Pedig nem is.
Az angyalok nem kiabálnak a gyerekekkel, még akkor se ha, elképesztően szemtelenek.
S hétvégére még van egy csomó ötlet kreatívkodásra, na meg mozizást is terveztünk vásárlással kiegészítve, és most igazán nem látom reménytelennek, hogy meglesz mindenkinek minden időben.:)
Másik jó hír, hogy ma nem indultam el hazafele a szép kis piros bolti bevásárlókosárral. Bezzeg tegnap...
Hazafele az a vicces dolog jutott eszembe, hogy ilyen hidegben nekem is kéne melegített párásított oxigén... Kicsit az agyamra ment, hogy esténként sorozat nézünk? Innen a cím...

Nincsenek megjegyzések: