Múltkor egy kolléganőm eljött koncertünkre. Hiányolta a szaxit, de ezen kívül annyit fűzött csak hozzá, hogy mennyire más voltam a színpadon (nahát, képzeljétek, a suliban nem szoktam - annyit - énekelgetni) meg, hogy mennyire jó, hogy van nekem ilyen. Mármint ilyen hobbiféle egyéb elfoglaltság. Jó ezt eddig is tudtam. De bakker tényleg. Ez nekem fontos. Meg kell. Kb. mint a levegő. Fura, hogy valaki erről arra következtet, hogy exhibicionista vagyok. Nem hinném. Vagy lehet, hogy tényleg magamutogató vagyok, csak nem veszem észre? Mert sokkal inkább szégyenlősnek tartom magam. Hm.
2 megjegyzés:
Sári pont azt mondta, hogy baromi jó a hangod, de olyan, mintha nem élveznéd az egészet. Jó, mondjuk mindenkire ezt mondta, hogy hiányzik az, hogy jól érzitek magatokat. Tény, hogy 3 embernek játszani kevésbé inspiráló, mint egy sportarénának...
Tegyük hozzá, hogy ez volt az első, amire eljött. Mármint remélem nem ez az általános vélemény rólam/rólunk!!
Megjegyzés küldése