vendégség

Tegnap itt jártak a bátyámék a gyerekekkel. Még a héten úgy volt, hogy délután 5 körül jönnek, aztán reggel jött az sms, hogy a napsütésre való tekintettel mi lenne, ha már délelőtt jönnének. Hát persze, hogy oké. Mátét nem sikerült marasztalnom, hogy aludjon még nyugodtan:( Gyors takarítás, reggeli, zuhany, sütni meg nem tudtam. 10 körül érkeztek. A gyerkőcök hamar végigszaladtak a lakáson, egyenesen a hálóba, mindjárt tesztelték is, hogy mennyire lehet ugrálni a matracunkon. Jó is, hogy ágykeret még nincs hozzá, így nem eshetnek le:) Legalább ennyi. Mert amúgy - ami eddig fel se tűnt szinte - az összes küszöb olyan magas, hogy jópárat zakózott a kisebbik. Aztán megtanulta, hogy át kell lépni, de akkor meg a szőnyegeken csúszott meg, úgyhogy azokat inkább félretettük. A függőágy és az óriási babzsák nagy sikert aratott, mondjuk más játék nem igen van, néhány plüssön kívül.
Aztán tettünk egy rövid távú sétát a játszótérig. Kutya is jött, akivel Virág össze is "barátkozott". Ebédre rendeltünk pizzát - főztem volna, ha tudom, hogy így jönnek, de mindegy. Aztán délutáni szundi, uzsonnára palacsinta, majd délutáni séta a belváros fele. Virág kérte, hogy megint jöjjön Berci is. Szerinte már rá is hallgat, na meg elmondása szerint nem szabad hagyni, hogy Berci egyedül sétáljon, nehogy eltévedjen. Amaz meg leginkább rá se hederített. Hát ez egy ilyen barátság:) Mire a Dunához értünk már jól be is sötétedett, visszafele meg már alaposan elfáradtak a kicsik. Jó hosszú nap volt. Jól érezték itt magukat, én meg ennek örültem, remélhetőleg jönnek máskor is, mi meg talán felkészültebbek leszünk...