2009. október 22., csütörtök

mostanság

Azért fogyogat a csokim.
Holnaptól ősziszünet van. Végre. Annyi mindent kéne csinálni. És olyan jó lenne sokat-sokat Kedvessel együtt lenni, és ezzel nem őt akarom bosszantani, de ilyenkor utálom a munkahelyét.:(
Azért lehet, hogy sikerül elutaznunk jövő hétvégén, és remélem nem fogunk megfagyni, meg hogy Mami tényleg odaadja a kocsit, esetleg kisebb sóhajtozások mellett, nekem meg lesz merszem annyit vezetni az ismeretlenben.

Kosárfonáson fontam szögletes kosarat és van még egy befejezésre váró darab is (konkrétan csak az alja van meg), jövő héten meg kéne csinálnom, de ahhoz még egy munkapadot is kell barkácsolnom.

Tegnap volt fogadóóra. A szülők többségét még mindig nem érdekli, hogy mi van a gyerekükkel délutánonként. De ezen igazából már nem lepődök meg.
Múltkor voltam könyvesboltban (Szép és új Szent István Társulat bolt nyílt a Ferenciek terén), és beszereztem többek közt egy lelkisérült gyerekekről szóló könyvet, hátha okosabb leszek tőle.

"Egyetlen áldozat sem hiábavaló, még akkor sem, ha nem látjuk az értelmét." /Otto Gillen/

Meg vettem egyéb könyveket Gary Chapman-től és asszem tudom is mi az én elsődleges szeretetnyelvem, de megintcsak odajutok, hogy türelmesebbnek kell lennem.

Nincsenek megjegyzések: