"Az öcsém tehát az utolsó szabad nyarát élte át, kötelező olvasmányok és pótvizsgára való készülődés nélkül. A nyarat, amit a gyerek úgy él meg, mintha elszabadulna a földtől, az élete mintha minden évben elkezdődne, és aztán újra vége szakadna (...) , mert ugyan ki törődik azzal kiskorában, hogy mi lesz két vagy hét év múlva, olyat csak a felnőttek tesznek, de jobb, ha mindenki tudja, onnantól kezdve, hogy a jövőn gondolkodik, már mindennek vége, hiszen akkor már jelene sincsen, vagy az a jelen az egyetlen, ami még talán elhozhatja magával azt a szép jövőt ..."
/Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése