Tegnap a semmittevés után még kosaraztunk is Bogival. Én nyertem. Aztán Picike érkezett, megetettük, aztán elszunyált, később én is. De jó is az.:) Csak haza kellett mennie...
Ma csináltunk kis felesleges programot magunknak Mamival. Lomtalanítás van, és kihordtunk 4 fotelt a pincéből, aztán tesómék szóltak, hogy azok még kellhetnek a bácsikáméknak, szóval visszapakoltuk őket. De legalább koszosak lettünk és megizzadtunk.
Másfél óráig diót törtem, és közben azt hallgattam, hogy tesómék hogy vitatkoznak a gyermeketetés mikéntjéről. Vááá, na ezt ne, léci. Szeretném látni, hogy minden olyan klasszul megy mindenkinek mint az én rózsaszín, naiv elképzeléseimben. Nincs szükségem most egy ilyen utópisztikus képre. Így is épp eléggé tartok magamtól, vagyis attól, hogy ki fogom készíteni majd a férjemet, ha lesz, vagy hogy én akadok ki a saját gyerekemtől, ha annyit fog bőgni, mint Virág. Na jó, amúgy nem gázos a helyzet, szóval ők amúgy tök "cuki" párocska, de olyan béna, hogy ilyen apróságokon bírnak morogni az emberek. S persze azt bántják meg legtöbbször, akit legjobban szeretnek, mert jó esetben vele vannak legtöbbet.
Meg ilyenek. Diótöréstől persze megfájdult a derekam, de legalább tudok majd sütni mostanság diós cuccokat és az remélhetőleg többeknek jó lesz.
Ma csináltunk kis felesleges programot magunknak Mamival. Lomtalanítás van, és kihordtunk 4 fotelt a pincéből, aztán tesómék szóltak, hogy azok még kellhetnek a bácsikáméknak, szóval visszapakoltuk őket. De legalább koszosak lettünk és megizzadtunk.
Másfél óráig diót törtem, és közben azt hallgattam, hogy tesómék hogy vitatkoznak a gyermeketetés mikéntjéről. Vááá, na ezt ne, léci. Szeretném látni, hogy minden olyan klasszul megy mindenkinek mint az én rózsaszín, naiv elképzeléseimben. Nincs szükségem most egy ilyen utópisztikus képre. Így is épp eléggé tartok magamtól, vagyis attól, hogy ki fogom készíteni majd a férjemet, ha lesz, vagy hogy én akadok ki a saját gyerekemtől, ha annyit fog bőgni, mint Virág. Na jó, amúgy nem gázos a helyzet, szóval ők amúgy tök "cuki" párocska, de olyan béna, hogy ilyen apróságokon bírnak morogni az emberek. S persze azt bántják meg legtöbbször, akit legjobban szeretnek, mert jó esetben vele vannak legtöbbet.
Meg ilyenek. Diótöréstől persze megfájdult a derekam, de legalább tudok majd sütni mostanság diós cuccokat és az remélhetőleg többeknek jó lesz.
2 megjegyzés:
Sztem bárkik bármin össze tudnak veszni, csak hangulat kell hozzá!
Én is el szoktam néha gondolkozni, mikor nagyon idegesít egy-egy túl aktív, vagy üvöltő kisgyerek, de azzal szoktam nyugtatni magam, hogy az ember a sajátjához biztos máshogy áll majd hizzá! :)
Igen, én is ezzel szoktam nyugtatni magam. Reménykedjünk!:)
Megjegyzés küldése