babaságoktól a csocsóig

Na lássuk csak. A péntek délelőttömet még a Virágnál tett látogatás dobta fel. Játsziztunk a szőnyegen. Ezt a kislányt minden apróság lenyűgözi, kezdve egy egyszerű cipzárral. Aztán majd az egész nyakláncomat betömte a szájába, de azért a duplofigura feje talán mégis finomabb. Amikor meg utánzom a kis babafintorait, akkor ő mosolyog rajtam.
- Isiben semmi extra nem volt. Beújjítottam a tantrix-szal, ami ilyen logikai kirakó féle. Egész nagy volt az érdeklődés.
- Aztán séta a várban Kedvessel, amiben csak az Ő fejfájása, meg a szél volt rossz.
- Az esti találkozó kb. olyan volt, mint vártam, végülis tudtam kicsit beszélni azzal, akivel akartam. Rájöttem, hogy amíg régen azzal foglalkoztam, hogy mennyire nem érdekel senkit, hogy velem mi van, most őszintén engem nem érdekel, hogy mi van azokkal, akikkel ezer éve nem is találkoztam. Hiszen ez nem véletlen. Habár taplóságnak hangzik, és nem is vagyok rá büszke, de ez van. Vagyhát nem annyira érdekel, de persze szívesen beszélek velük, ha úgy adódik. Nameg, az érdekességek úgyis eljutnak mindenkihez;)
- Beniék koncertjén az új szám tetszett legjobban. A nagy füst meg legkevésbé.

A mai kirándulás kicsit kudarcba fulladt az eső miatt. Maradt a vonatozás ide-oda, meg hamburgerkészítés, nevetgélés, csocsózás. Jófejek ezek a gyerekek (Sosóka és barátnője, avagy a két nyuszi).