Asszem a mai kosaram lett a legszebb eddig. De az kicsit bosszant, hogy annyit belenyúlkált a tanár. Ez az, amit mindig is utáltam. Ha pl. belerajzoltak, belefestettek a munkámba. Persze én is szoktam úgy magyarázni a gyerekeknek, hogy beleizélek, de azért ha lehet, inkább egy másik darabon mutatom meg mondjuk a hajtogatást. No igen, a mester ma nem haladt velünk együtt egy saját kosáron, hanem mikor új részhez értem, elkezdte csinálni, de utána úgy elküldtem volna, hogy oké, értem, hadd csináljam. Mindegy, holnap ugyanilyet csinálunk, talán már teljesen egyedül. Na, azért a maira is büszke vagyok így is:)
Viszont. Még nem gyógyultam meg egészen, de legalább már nem érzem a tagjaimban a lázat. Csak nem kapok levegőt az orromon, ezért reggelre általában nagyon fáj a torkom és kiszárad a szám.
A jövő héten kéne még rohangálni kari ügyben. Kb. a fele megvan, de pl. Maminak sincs még 5let, vagyis ami volt, az mégse jó. Meg ez meg az...
Kedves kicsit felugrott ma, de tényleg csak kicsit. Holnap majd több jut nekem belőle.
1 megjegyzés:
Viszont annyira jó volt a kollegiális dumálás. Tényleg... igazából csak "illendőségből" mentem el, de végül nagyon jól sült el az egész. :) Holnap meg itten leszel és nem eresztelek. :)
Megjegyzés küldése