Szerdától helyettesítettem, szóval eléggé kész voltam. A mélypont csütörtök délután, amikor majdnem elbőgtem magam és elfilóztam, hogy akkor most mi is legyen, ha ez nem megy és máshoz sem értek. Amikor egy mondatot alig lehet végigmondani, mert folyton beledumálnak... Aztán Máté azt mondta, hogy pedig tavaly volt olyan, hogy jól sikerült a helyettesítésem. Csak erre valahogy nem emlékszem. Szóval kiborultam, de ez persze lehet amiatt is, hogy utána ugye ott vagyok délután is, tehát mikor is kéne kipihenni magam, meg készülni másnapra??
A pénteki akadályverseny/kirándulás viszont egész jó volt, akkor lehet jókat beszélgetni velük. 3-kor meg eljöttem és épp odaértem Kedveske diplomaosztolyára. Amiből egy kukkot se értettem, de mindegy.
Ma szüreteltünk és Máté elég hamar megunta. Hát igen, ő nem tudja, hogy ez a pár óra szedegetés a szépidőben az semmi ahhoz képest, amikor pl. 10 évvel fiatalabb és sokkal kisebb voltam, mégis el kellett valahogy érni a rohadt fürtöket és még hideg is volt. De azért most se a kedvenc programom...
1 megjegyzés:
Jól van na... már morogni se lehet? :)
Megjegyzés küldése