Én ezt így nem tudtam. Kaptok "mesét":
Valamikor az afrikai akác egy egészen kicsi, kb. méteres növényke volt. A zsiráf éppen egymagas vele. Kiválóan tudott róla legelészni. Ám az akác ezt megunta és elkezdett növekedni, hogy fenntartsa faját. A zsiráfnak viszont annyira ízlett, hogy mindenáron el akarta érni, így ő is nőni kezdett. Mindketten egyre magasabbak lettek, ennek megfelelően alakult egész szervezetük. Az akác "rájött", hogy más módszerhez kell folyamodnia, hogy ne essen a hosszúnyakú áldozatául. Tüskéket növesztett, hogy elijessze a zsiráfot. Ám amaz olyan nyelvet fejleszett ki, melynek segítségével úgy tudta az ágat körbetekerni, hogy a tüskék letörtek és tovább már nem voltak ártalmasak, hanem ehetőek. Erre az akác a tüskékbe mérget termelt. A zsiráf szervezete pedig ellenszérumot. Így más állat nem tudta megenni a növényt, a zsiráf viszont továbbra is lelegelte. Az akác társaival együtt kitalálta, hogy riadóláncot szervez: csersav kibocsátásával fogják jelezni egymásnak, ha támadás jön, ezzel egyben elijesztve az állatot. A zsiráf viszont a szélirányt figyelembe véve kezdett étkezni, ismét legyőzve az akácot. És a tröténetnek még nincs vége...
/ Kb. részlet a műv.töri előadásból. Oké, a végét nem teljesen értem, de azért érdekes volt/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése