erdei

Hazajöttem. Tegnap. Nem bántam volna, ha már előbb...de csak a fáradság miatt, merthogy aludni azt nem nagyon tudtam/hagytak. Másrészt viszont tök jó volt, mármint kb. ahogy vártam. Sokat nevetgéltem a gyerekekkl és főleg rajtuk. Asszem sajnos még mindig nem vagyok elég tanárnénis. Egyik kolléganőm is megjegyezte, hogy közülük valónak éreznek a gyerekek. Ami az iskolában nem túl jó, de itt belefért. Egyébként vicces, de korban tényleg közelebb is vagyok hozzájuk, mint a tanárokhoz, akik 40-50 évesek.

A programról...:

Hétfőn jó hosszú út után megérkeztünk. Egy pihenő volt a Diósgyőri várnál, ami egyébként szép, redben van tartva, és kb. normális vezetők vannak. Csakhát ez is ugye 47 gyerekkel nem annyira ideális, de mindegy.

A táborhely klassz volt. A végében nádas, ott folyik a ... K betűs folyó, túlpartján Szlovákia.

Kedden megnéztük a helyi kastélyt, na ott nem volt vezető, szóval kolléganőm rögtönzött pár szót róla. Délután számháború, játszódás.

Szerdán és csütörtökön madarásztunk, egy szimpi házaspár segítségével. Tettek ki hálót, amibe szépen belerepültek szegény madárkák. De csak kicsit macerálták őket: gyűrűzés, méricskélés, simogatás, aztán elrepülhettek. Csütörtökön tettünk egy kisebb túrát Szlovákiába egy várromhoz, de az nem volt nagy élmény, végig az aszfalton, kb. tűző napon. Nyafogtak rendesen, persze nekem, mert én voltam a sereghajtó.

Pénteken honfoglaláskori, vagy kicsit későbbi házikókból álló parkot nézünk meg, ott lehetett lovagolni, meg íjászkodni. Ebéd után meg jöttünk haza, és persze 5 helyett 3/4 6-ra értünk haza.

(De még így is odaértem az A38-ra öcsémék koncertjére. Hogy ők mennyit bírnak pofázni a semmiről. Helyette belefért volna 1-2 szám.)

Különben az egész nem úgy sikerült, ahogy tervezve volt; úgy volt, hogy kész programokkal várnak minket ott, erre nekünk kellett ott utánajárni a környező látványosságoknak. De ez a gyerekeknek nem tűnt fel, engem meg sokkal inkább zavart, hogy így a többiek (tanárok) mindenen morogtak egy idő után. Pedig amúgy ők is jófejek. Ja, egyikük meg nagyon sokat dumált, az néha fárasztó volt.

Amúgy jó volt, és épp elég.;)