3 nap

Tegnap voltunk megint esküvőn. Szentendrén volt a péterpálban, aztán ferencesben gratuláció. Tipikusan az a kicsi a világ fíling, többen is kérdezték, hogy mi mit keresünk ott. Márti nekem kórustársam volt Máténak évfolyamtársa. Tehát voltak ott más kórusosok, de ismerősök a fősuliról, meg kolléganőim is. Habár nem csoda, mivel a fél világ meg volt hívva. Sajnos nem sokat láttam, jobbára csak egy oszlopot. De ki-be vonuláskor egy sugárzó ifjú párt:)

Ma Domi jóvoltából megnéztük a Lélek és test című fotókiállítást. Kissé depresszív volt sajnos, de azért voltak jó képek. Nekem asszem a "Vak kislány hallgatja a homokot" című kép tetszett legjobban. De az egész különben erős idegzetűeknek ajánlott...na én tipikusan nem vagyok az. De persze köszi Domi!

És ami kimaradt: pénteken amúgy szőlőárulással kezdtem a piacon kb. fél 7-kor, szóval a lánybúcsúval együtt 22 órát voltam ébren, ami nekem durva. A piacon kaptam házassági ajánlatot egy 45 körüli cigány pasastól, akit már évek óta ismerek és régebben még a fiához akart hozzáadni. Ő szegény mindig be van nyomva. És elég nehezen lehetett elhajtani. Vagyis nekem nem is sikerült csak a szembe boltos néni segített. Piacozni továbbra is elég unalmas, bár volt egy-két ismerős, de már nem olyan mint régen. Akkor még legalább a zsebpénz ígérete lelkesített, de dolgozó felnőtt lévén ez már a családi kasszába megy. Hm. Másrészt régen mindig Papa vitt le minket és ott poénkodott a vevőkkel. Ami akkor lehet, hogy idegesített. Visszagondolva meg ikább elpityeregtet...