a nagy nap

Tegnap megvolt az a bizonyos esküvő. A Sacikáé:) Hú mennyien voltak, jóég! Ahhoz képest meg mégsem választottak akkora templomot. Mondjuk nekem jó helyem volt, kb. egy méterre Sacitól, szóval mindent hallottam, mindent láttam:) Sok dolgom nem volt, mint tanú, csak tartottam a feszületet a megfelelő pillanatban, meg együtt sírtam Sacival. Szegényke, küzdött, hogy kibírja, de nem jött össze. A pap, akit most láttam életemben először, jófej volt, és jókat mondott. Habár. "A nagy nap" meg a "Ti napotok" szövegekkel most annyira nem értek egyet. Nem biztos, hogy ez a legboldogabb nap az életünkben, hanem egy nap, ami hozzájárul ahhoz, hogy az utána következő ÖSSZES NAP sokkal-sokkal boldogabb legyen az eddigieknél - hiszen nem megy haza a randi után, ott lesz veled este és aztán reggel is. Az is nagy dolog persze, hogy kimondod és hogy Isten áldását kéred (nagyon is), de már sokkal előbb eldőlt az egész, már rég tudod, hogy Ő az (a másik szárny). Najó, ez ilyen blabla, meg összefüggéstelen.

Szóval azért szép volt persze. Aztán hosszú-hosszú sor a gratulációnál. De szereztem fuvart a bulihelyszínre. Ott vacsi egy darabig a nászasztalnál, aztán leléptem, hogy Picurkával is lehessek. Ott viszont a teremből kiszorultunk sajnos. Aztán zene-tánc és programok felváltva.

Programok:

- Marci öccse, Barnus zsonglőr előadása - valami elképesztően jó, minden túlzás nélkül. A kissrác már az első találkozásnál felhívta tanítónénis figyelmemet, és most is odáig voltam érte. 12 éves.

- Képek vetítése ovis kortól - ez picit hosszú lett

- Saciék nyitótánca - Dirty dancing jellegű:) Aztán megtudtam, hogy Saci papája igen jól táncol. (Az én papám is jól táncolt... Bakker:()

- cipős játék - Saci-Marci egymásnak háttal, egy cipőcsere, és úgy kellett kérdésekre válaszolni, hogy ha Saci a válasz, az ő cipőjét emelik fel, ha Marci, akkor az övét. A vendégség jót szórakozott. Irtó sokszor eltért a válaszuk, még abban is, hogy ki szeretne több gyereket. Pedig erről tuti beszéltek már:)

- Videó - megnyilatkozások Saciról és Marciról - tanítónénik, barátok-barátnők - ebbe mi is benne voltunk. Sajnos elég vacak minőségű lett a film.

Aztán tortavágás után volt még menyasszony - vagyis már feleség - rablás, és Marcinak feladatokkal kellett kiváltania: dicsérni kellett az anyóst; aztán énekelt egy kispál számot, amit Fegyi gitározott; meg kedves feliratokat kellett krétával írnia egy papírtekercsre, amíg eljut az ajtóig és akkor bejöhetett a Saci.

Aztán átadtuk az ajándékot, meg táncikáltunk. Azt hittem csak rövid időre hagytam ott szegény Mátét, de aztán mikor végre megtalálta, merthogy elvonult szunyálni, kiderült, hogy már 3/4 órája ropom:( Hát, ez a gyengepontunk a bulikon. De majd igyekszem. Amúgy nekem is mehetnékem volt már, csak nem tudtam, meddig illik maradnom tanúként. Sokszor ez a baj, hogy külső elvárásnak akarok megfelelni, ami lehet, hogy nem is létezik. Kicsit a sarkamra kéne állni. Najó, nem is kicsit. Amúgy meg majdnem kettőig maradtunk, szóval az se semmi.

Hú, ez hosszú lett, de mindegy. Lévén, hogy igazi naplót már nem írok, legalább én elolvasom talán később :)